Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
V I L Á G S Z Í N H Á Z<br />
F E S Z T I V Á L<br />
Novák János<br />
Más<br />
■ GYERMEK- ÉS IFJÚSÁGI<br />
SZÍNHÁZAK TALÁLKOZÓJA ■<br />
A<br />
berlini „Augenblick mal!” 8. Gyermek- és Ifjúsági Színházi<br />
Találkozón nemcsak a legfontosabb német alkotói mûhelyekkel<br />
volt módunkban megismerkedni (a fesztivál mûvészeti vezetôje dr.<br />
Gerd Taube), hanem számos európai gyerekelôadással is. Külön kiemelték<br />
a csecsemôk számára készített produkciókat és a háború tematikáját,<br />
valamint lehetôséget adtak arra, hogy meghívott elôadókkal<br />
körbejárjuk a két témakört.<br />
kamasz közönség: 12–18 évesek<br />
A kamaszok nem tûrik a kioktatást, a leereszkedô gesztusokat,<br />
kinevetik és elutasítják mindazt, ami számukra hiteltelen. Jobban<br />
bíznak egymásban, mint a mintaadó felnôttekben, akiknek hibáit<br />
felnagyítva látják. Az ô életüket ábrázoló, nekik szóló elôadások<br />
csak akkor hatnak rájuk, ha a színpadi játék nyelvében, modorában<br />
és testbeszédében egyaránt magukra ismernek. Nem kedvelik<br />
az áttételt, a színházias stilizációt.<br />
a mintadiák<br />
(Der Musterschüler)<br />
Az elôadást Stephen King Apt Pupil címû regényébôl hozta létre<br />
a hamburgi Theater Triebwerk és a Theaterwerkstatt Hannover.<br />
Stephen King neve legjobb esetben történelmi jelmezbe bújtatott<br />
Mark Bollhorst felvétele<br />
Arno Declair felvétele<br />
Playback life (Bremer Theater moks)<br />
pszichothrillert sejtet. A kezdô sötétnél az ifjú nézôk úgy visongtak,<br />
mint a kisgyerekek. Ezzel a viselkedéssel finoman jelezték,<br />
hogy ôk már kinôttek a gyermekszínházból, de még emlékeznek:<br />
itt ez a szokás. A két fôszereplô egyike a színpadi adaptációt is<br />
jegyzô Erik Schäffler. Mikor bejelenti, hogy egy gimnazistát játszik,<br />
a közönségen nevetés morajlik végig. A másik színész, Michael<br />
Habelitz – groteszk színekkel – álnéven bujkáló idôs háborús<br />
bûnöst alakít. A színpadteret koncentrációs tábort idézô<br />
szürke betonoszlopok határolják, a többit – leggyakrabban a fiú<br />
és az öregember lakását – csak a legszükségesebb bútorok és kellékek<br />
jelzik.<br />
A gimnázium felsôbb osztályába járó Toddot, az egyke mintagyereket<br />
titkos szenvedélye, a náci idôk és emberek iránt érzett<br />
perverz kíváncsisága Dussanderhez, az egykori SS-lágerparancsnokhoz<br />
vezeti. A közösen felidézett borzalmak hatására az öreg<br />
náci démonai fokról fokra átköltöznek a fiatalemberbe. Ahogy<br />
elôrehaladunk a törté<strong>net</strong>ben, egyre több a hulla. Látjuk, hogyan<br />
fordul ki önmagából a fiatal, s hogyan tombol az öreg, egyre kevésbé<br />
leplezve lelke sötét oldalát. A rendezô Martina van Boxen a<br />
horrorjele<strong>net</strong>eket is teljes fényben játszatja, stilizáltan, ahogyan<br />
a legôrültebb pillanatokban táncra perdülô öregembert is.<br />
Az elôadás igazi revelációja a két zenész, egy nagybôgôs és egy<br />
gordonkás (Uwe Schade és Heino Sellhorn, egyben a kitûnô kísérôzene<br />
komponistái) színpadi jelenléte; az összes mellékszereplôt<br />
– férfit és nôt, apát, anyát, áldozatokat – úgy alakították,<br />
hogy sohasem váltak tolakodóvá.<br />
playback life<br />
Klaus Schumacher író-rendezô és a Bremer Theater mokstársulatának<br />
közösen írt ôsbemutatójában felnôtt színészek<br />
játsszák a kamasz szerepeket. Az elôadás tobzódik a modern házimozi-rendszer,<br />
a kivetítôk által felnagyított hipernaturalista<br />
jele<strong>net</strong>ekben. A leselkedés, a kint és bent, az intim és nyilvános,<br />
A mintadiák (Theater Triebwerk,<br />
Theaterwerkstatt Hannover)<br />
3 2 ■ <strong>2005.</strong> NOVEMBER XXXVIII. évfolyam 11. szám
Change language