27.11.2014 Views

2005. november - Színház.net

2005. november - Színház.net

2005. november - Színház.net

SHOW MORE
SHOW LESS

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.

Thészeusz (Rácz István) és a Kar (Suse Lichtenberger, Kristin Muthwill, Verena Specht-Ronique)<br />

Koncz Zsuzsa felvételei<br />

is magához vonja a nézô figyelmét. Akkor is reflektál a történésekre, amikor ehhez nincsen<br />

szövege, mozdulata; ez színészi bravúr, ám dramaturgiai hiba.<br />

Hippolütosz (Christoph Gawenda) alapproblémája a felnôtté válásra való képtelenség.<br />

Sem férfiként, sem a hatalmat megragadni hivatott utódként nem lehet rá számítani, pedig<br />

szûkebb és tágabb környezete ezt várja tôle. Tasnádi nyers kegyetlenséggel kapcsolja<br />

össze Hippolütosz magánéleti és közéleti szerepvállalásának bukását: a testi szerelem<br />

(Phaidra felkínálkozása) automatikusan hozná magával a hatalom megragadását is; a<br />

nyafogó, lelkizôs húzódozást követô elfogadás éppoly perverz formában tud csak kifejezôdni<br />

(a félállati létben tartott Szaurosszal hágatja meg az eredetileg szerelemre és gyengédségre<br />

éhes Phaidrát, s az aktust gondosan videóra is veszi), mint a hatalom megragadásának<br />

esetére meghirdetett „programja” (a hatvan éven felüliek halálba segítésének állami<br />

támogatása). Hippolütosz alkalmatlan azoknak a funkcióknak ellátására, amelyeket<br />

születése és adott élethelyzete alapján elvárnak tôle: bukása, halála éppúgy törvényszerû,<br />

miként az volt már Euripidésznél is. Tasnádinak és Schillingnek azonban nincs szüksége<br />

elpusztításához isteni beavatkozásra. A cselekmény, a logikus, egyszerû levezetés végeredménye<br />

nem is lehet más, mint ennek a Hippolütosznak mint lehetséges jövôformának<br />

kiiktatása a világból.<br />

Udvaros Dorottyát régen láttam ennyire fegyelmezetten, visszafogottan színpadon jelen<br />

lenni. Nagy színésznô, aki azon túl, hogy mindent tud a mesterségrôl, lám, le tudja<br />

vetni a sztárallûröket, és tökéletesen be tud illeszkedni egy más stílusban alkotó közösség<br />

– társulat! – együttes munkájába.<br />

A jelmez és a díszlet ironikus-összekacsintó tisztelgés létezô színházi irányzatok<br />

(elsôsorban is a közelmúlt és a jelen legjobb német színházai), valamint Zsótér Sándor<br />

elôtt: a színészi játék fölényes profizmussal szervezett, egyénekre lebontott és mégis<br />

mindvégig harmonikus egységgé ötvözôdése éppúgy erénye az elôadásnak, mint a Benedek<br />

Mari tervezte, fantasztikus színekben pompázó Kar ruhakölteményei, a Szauroszt<br />

alakító Ferdinand Dörfler primitív ôserejét finoman jelzô szakadtsága, Udvaros Dorottya<br />

minden férfivágyat bizton lelombozó slampos tréningruhája és Christoph Gawenda majdnem<br />

obszcén alsóruhái. Minden zsótérosan ironikus, pontos és gazdag jelentésû. És persze<br />

pontosan végiggondolt a díszlet is: a siváran lecsupaszított térben középen piedesztálra<br />

helyezett világító-fehér szófa egyszerre a családi élet szarkasztikusan meghitt központja,<br />

trónszék és szeretkezésre hívogató nászágy. Schilling idônként széthúzza a teret, Thészeusz<br />

a bal szélen álhalottkodik, Hippolütosz a nézôk mellett, a jobb szélen kuporog, jobbra<br />

hátul Phaidra degenerált (?) gyereke, Minitaurosz<br />

nyomogatja végtelenül idegesítôen<br />

pittyegô mobiltelefonját. Középen pedig<br />

ott lebeg – az egész törté<strong>net</strong> fölött... – egy<br />

ormótlan, piros óriáslufi. Téboly és keserûség,<br />

játék és halálosan tragikus gyilkolás –<br />

igen, ez ma a Phaidra-törté<strong>net</strong> egyik lehetséges<br />

érvényes értelmezése. Nem baj – illetve<br />

dehogynem! –, hogy a hatalom már teljesen<br />

impotenssé vált, a helyére pályázó új<br />

generáció pedig kizárólag infantilis idegroncsokból,<br />

debil vagy agyatlan bunkókból<br />

áll, akikkel könnyedén le tud számolni a<br />

hatalomgyakorlás minden eszközét, az<br />

erôszakot és a manipulációt oly jól ismerô<br />

és alkalmazni is tudó, amúgy sokszorosan<br />

halálra érett régi generáció képviselôje,<br />

Thészeusz. Tanulságos – ha nem is túl vidám<br />

– törté<strong>net</strong> kerekedett 2005-ben Euripidész<br />

kétezerötszáz éves drámaötletébôl.<br />

TASNÁDI ISTVÁN: PHAIDRA<br />

(VÉGSÔ AKTUS)<br />

(Krétakör Színház)<br />

JELMEZ: Benedek Mari. DÍSZLET: Ágh Márton.<br />

ZENE: Márkos Albert. KOREOGRÁFIA: Frenák<br />

Pál. RENDEZÔ: Schilling Árpád.<br />

SZEREPLÔK: Udvaros Dorottya, Tilo Werner,<br />

Suse Lichtenberger, Kristin Muthwill, Verena<br />

Specht-Ronique, Christoph Gawenda, Ferdinand<br />

Dörfler, Bánki Gergely, Rácz István.<br />

XXXVIII. évfolyam 11. szám<br />

<strong>2005.</strong> NOVEMBER ■ 4 9

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!