Kulturális örökség - társadalmi képzelet - MEK - Országos ...

kommunikációs helyzeteket kiszolgáló kommunikációs archívum, és csak másodsorban
önálló értékkel rendelkezô tárgyakat gyûjtô archívum. A tömegkommunikáció közegében
az egyes információs elemek megjelenését lehetôvé tevô egység csupán egy pillanatnyi
kommunikációs helyzet által elôállított keret – újság, magazin, híradó –, amelynek
esetlegesen lehet önálló egyedi érvénye, de ez sosem fontosabb, mint azok az önálló
részek, amelyekbôl áll. Ezért a televíziós archívumban az integráns egészként értelmezett
„dokumentum” fogalmának vajmi kis jelentôsége van. Egy ilyen archívumban nem
a dokumentumok jelennek meg esetleg több verzióban – mint egy hagyományos filmarchívumban
–, hanem a dokumentum mint egész is csak úgy értelmezhetô, mint kevés
relevanciával rendelkezô esetleges elrendezése saját részeinek. Egy televíziós archívum
inkább hasonlít arra az „univerzális kép-hang szótárra”, amely Bódy Gábor álma volt,
még akkor, amikor internet vagy világháló nem is létezett, a digitális archívumokról
nem is beszélve. A televíziós archívumok felépítése és mûködése alapvetôen a részek újrafelhasználására
és átalakítására épül, nem pedig a dokumentum-egészek integritásának
megôrzésére. Egy hagyományos levéltárban egy dokumentumnak a lehetô legpontosabban
meg kell ismerni a kontextusát, és a dokumentumot úgy kell megôrizni, ahogy
van. A televíziós archívum úgy épül föl, hogy lehetôvé tegye a dokumentum egyes részeinek
állandó rekontextualizálását. Amikor tehát Man Ray azt mondja: „Játssza le fordítva,
nem csodálkoznék, ha úgy érdekesebb lenne” – azt jelenti: „filmem képeknek a tára,
egy többé-kevésbé esetleges elrendezésben, amely lehetne másképp is”.
Rövid expozémban azt szerettem volna bemutatni, hogy a kontextusukból kiszakított
képek és hangok újraelrendezésének modernista gyakorlata összekapcsolódik egy
újfajta kommunikációs közeggel, a tömegkommunikációval, amely viszont intézményesíti
a modernizmus eme sajátos dolgokhoz való viszonyát, amely egyre távolabb kerül
mind a klasszikus racionalizmus, mind a romantikus szervesség eszményeitôl.
Hivatkozások
Henri Diamant-Berger, Il était une fois le cinéma, Paris, 1977.
Robert Benayoun, Alain Resnais, arpenteur de l’imaginaire, Paris, 1980.
Luchino Visconti, Approccio al realismo, Roma, „Mondo Nuovo”, 1960. feb. 28.
• • •
117