Kulturális örökség - társadalmi képzelet - MEK - Országos ...

DÁVID FERENC Bevezető a kulturális örökségről
és a kulturális közvagyonról
Tizenöt évvel a rendszerváltás után itt az idô, hogy újradefiniáljuk a kultúrával kapcsolatos
teendôket, kezdve a fogalmi tisztázással, folytatva a célok, s befejezve a teendôk
megfogalmazásával.
A kulturális örökségrôl és a kulturális közvagyonról ezen a konferencián elôadók
kettôs szerepben lépnek fel: túlnyomó részük, talán mindegyikük közalkalmazott, aki
a köz érdekében végzi el feladatát, s a maga munkája hatékonyságának feltételeit igyekszik
megfogalmazni. Másrészt – másrészt?? – értelmiségi, aki széles összefüggésbe kívánja
helyezni tevékenységét.
Annak az idôpontnak a jellemzése, amelyben beszélek, s beszélni fogunk, egyben
a helyzet meghatározása is: tizenöt évvel vagyunk a szocializmus, s mintegy harminccal
a modernitás után. Egyfelôl tehát a demokrácia és a kultúra viszonyát kell megfogalmazni,
másrészt a kultúra fogalmát mint olyat.
Kezdjük talán azzal, ami a szocializmusban és a modernitásban közös volt: mindkettô
a civilizáció és a kultúra fejlôdésének tudatában határozta meg önmagát, a fejlôdés
újabb és egyben magasabb fokának. A szocialista kultúra szóösszetételben – jól tudjuk
– az elôtag már sok évtizeddel ezelôtt elvesztette meggyôzô mivoltát és szabadjára
engedte a kultúrát mûvelô szakmákat, hogy maguk határozzák meg önmagukat – persze
politikai erôvel érzékeltetett határok között.
Ebben az egyfelôl erôsen behatárolt, másfelôl azonban körvonalaiban biztosított
helyzetben csak az egyes szakmákon belül tûntek fel új problémák, a kultúra egészének
megváltozása fedve maradt, annál is inkább, mert az arra vonatkozó kérdések a politika
által privilegizált–birtokolt ideológia körébe tartoztak.
Az így kijelölt határok azonban fönntartottak egy sziget-hitet, sziget-tudatot,
amely elfedte a hagyományos kultúra érvényességének lassú megszûnését.
Mifelénk a szocializmus összeomlása tette nyilvánvalóvá és elkerülhetetlenné a modernitás
összeomlásával való szembenézést. A kulturális örökség fogalma, amely angol
és francia nyelvû meghatározásokból, s a hozzájuk tapadó hagyományokból vált általánosan
használt fogalommá, ennek a helyzetnek az új hívószava.
A III. Magyar Köztársaság elsô másfél évtizede a legiszlációban való hit és a törvényi
meghatározások elôreszaladásának ideje volt. Ezt mutatja a mi területünkön, hogy a
kultuszminisztérium Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumaként való megnevezése
elôbb történt meg, mint a benne foglalt kultúrafogalom mély megtárgyalása, s a rá vonatkozó
konszenzus kialakítása, vagy másik példaként: a mûemlékvédelemnek a régészeti
területek védelmével és a mûtárgyvédelemmel foglalkozó hivatalok összevonása és Kulturális
Örökségvédelmi Hivatalként való megnevezése. Az errôl szóló törvény hasonló
neve is megelôzte a vonatkozó területek összetartozásának mélyebb vizsgálatát.
13