Kulturális örökség - társadalmi képzelet - MEK - Országos ...

urjánzó és élvezkedô nyelvisége, mely a hagyományos purista nyelvi szabatosság és
szépségideál retorikai és ornamentális stratégiája helyett a nyelv minden területének és
minden elemének szabad, gátlástalan, mind szemantikájában, mind szintaxisában neológ
felhasználását preferálja; vagy az, hogy a mai, talán legbölcsebb költô, Tandori Dezsô is
a magyar nyelvet véli frivolan a világ legfilozofikusabb nyelvi konstrukciójának, hiszen
– szerinte – semmi más nyelven nem mondható ki a következôhöz még csak hasonló
tételmondat sem: „Szó sincs róla.” 38
Jegyzetek
1 Széchenyi István, A Magyar Akadémia körül (1842) = Gondolkodó magyarok, kiad. Szigethy Gábor, Magvetõ,
1981, 12.
2 Kölcsey Ferenc, Parainésis Kölcsey Kálmánhoz (1837) = Uõ., Összes Mûvei, kiad. Szauder József, I. köt. 1960,
1113.
3 Rendkívül figyelemre méltó, hogy e tökéletesen közkeletû szállóige elsõ, eredeti megfogalmazását és megfogalmazóját
sem a 19., sem a 20. századi filológia nem volt képes megtalálni…
4 Kazinczy Ferenc Tübingai pályamûve a magyar nyelvrõl (1808), kiad. Heinrich Gusztáv, RMKT 37. 1916.
127–129. (Kazinczy itteni utalása egyértelmûen a korabeli német és lengyel politikai széttagoltságra utal.)
5 Péczeli sok hasonló megjegyzése közül az idézet: Mindenes Gyûjtemény IV. 1790. 47.
6 Édes Gergely, III. Keserv. Nemzeti nyelvünkrõl, 1788 = Uõ., Keservei és nyájjaskodásai, Vác, 1803, 77–80.
7 Árvai Mihály, Res literaria Hungariae, Kassa, 1735.
8 Horányi Elek, Memoria Hungarorum … scriptis editis notorum, I–III. Bécs, 1775–1777, Wallaszky Pál,
Conspectus reipublicae litterariae in Hungaria, Pozsony, 1785, második kiadás: Buda, 1808.
9 Bessenyei György, Magyarság, (1777) = Uõ., Válogatott Mûvei, Bíró Ferenc (szerk.), 1987, 587–594.
10 Bessenyei György, Magyar Országnak törvényes állása, (1804) = Uõ., Prózai munkák 1802–1804, S. a. r. Kókay
György, 1986, 187–324, Az idézet: 232.
11 Báróczi Sándor, A védelmeztetett magyar nyelv, Bécs, 1790, 56, 35–36.
12 E folyamat részletes leírását ld. Bíró Ferenc, A felvilágosodás korának magyar irodalma c. könyvében (Bp.
1994.); különösen A magyar nyelv térnyerése (25–29.) és A nyelvkérdés (119–142.) c. fejezetekben.
13 Vö. pl. csak Kazinczy okfejtését: „Mit használt p. o. a nemzetnek, hogy Mátyás háromezer aranyat költött
esztendõnként Libráriusaira, kik nékik az idegen föld legbecsesb kézírásait másolgaták… Szerencsésbb sorsú
ifjúságunk Bononiába, Rómába s Párizsba ment-ki tanúlni: de tompa bámulására szokván annak, a mi idegen,
felejtették, hogy ott gyüjtött kincseiket ide haza a nemzeti nyelv médiuma által illett s kellett volna közhaszonra
ereszteniek.” Kazinczy Ferenc Tübingai pályamûve a magyar nyelvrõl (1808), kiad.: Heinrich
Gusztáv, RMKT 37. 1916. 138, 150.
14 Decsy Sámuel, Pannóniai Féniksz avagy hamvából fel-támadott magyar nyelv, Bécs, 1790, 86, 222–224.
15 Hajnóczy József, A magyar országgyûlésen javaslandó törvények lényege (Ratio proponendarum in comitiis
Hungariae legum) 1790. XII. fejezet. A nyelv kérdése = Hajnóczy József Közjogi-politikai munkái (kiad. és
ford. Csizmadia Andor). 1958. 92. (ua. latinul: A magyar jakobinusok iratai, (szerk.) Benda Kálmán, 1957, I.
köt, 4/b, 61–68.)
16 Az persze feltétlenül megjegyzendõ, hogy a nyelv=nemzet metafora Kölcsey és Széchenyi által patetikusra
felstilizált interpretálása mellett lehetséges (volt) ugyanennek radikálisan szubverzív olvasata is: a fiatal, romantikusan
ellenzéki filozófus-írók között e magasztos felfogásnak mintegy inverze volt uralkodó. Erdélyi
János pl. így vélekedik: „…Magyarországról nem sokat hiszek … Vajda Péter azt mondá egyszer, hogy Magyarországot,
mint hazáját, egyedül nyelveért szereti; és igaza volt.” Ld. levelét Csengery Imréhez 1844. március
13-ról = Erdélyi János Levelezése, (szerk. T. Erdélyi Ilona), 1960, I. köt, 215.
17 E nemzet-központú gyûjtõszenvedélynek hatalmas eredményei közül itt elegendõ, ha csak Széchényi Ferenc
könyvtárát vagy Jankovich Miklós mûgyûjteményét emeljük ki.
18 Kármán József kifejezése, „a nemzet csínosodása” (1794), a nemzet kulturálódását jelentette.
19 Kölcsey Ferenc levele Szemere Pálhoz, 1833. márc. 20. = Kölcsey Ferenc Összes Mûvei, (szerk.) Szauder József,
1960, III. köt, 507.
20 E kérdést részletesen tárgyaltam A magyar nyelv jelenléte a 18. századi iskoláztatásban c. tanulmányomban (sajtó
alatt).
21 Ld. pl. Pápay Sámuel, A magyar Literatura Esmérete I., Veszprém, 1808, 304–305, 308.
38