Közjegyzők közlönye 2011. 6. szám - Magyar Országos Közjegyzői ...

2011. 6. SZÁM22Természetesen az Alkotmány szellemével nem egyeztethető össze, hogy ugyanolyanjoghatásai legyenek az élettársi viszonynak, mint a házasságnak, mert bár a házastársikapcsolat devalválódott, de kétségkívül a házasság az alkotmányosan védett, prioritássalbíró életközösség, 3 melynek tartósságához és funkciója betöltéséhez társadalmi érdekfűződik.A jelen dolgozat középpontjába állított jegyesség rendeltetése épp az, hogy a kölcsönösházassági ígéret kifejezése után megfelelő felkészülést biztosítson a házasságra,annak megkötéséig, illetőleg épp a jegyesség házasságkötés nélküli felbomlásával előzzemeg a meggondolatlanul létrejött házassági kötelék későbbi felbontását.A két nem közötti jövendő házasságot előkészítő jegyesi viszonynak funkcionális ésjogi lényegére, a „tágabb értelmű házasságkötésben”, mint folyamatban lévő szerepére, acsaládjog rendszerén belüli elhelyezkedésének vitatottságára kívánom felhívni a figyelmet,kitekintéssel a régi jogra, a polgári kor jogára, illetve figyelemmel a hatályos szabályozásra,a szabályozatlanság okaira és az esetleges kodifikációs lehetőségekre.II. A házasság „előkészületének” szabályozásaa régi jogbanMind a polgári, mind a keresztény egyházi házasságkötési (elő)cselekmények történetielőzményeit megtaláljuk a zsidóknál, a görögöknél, a házasság jogintézményének ismérveileginkább pedig a római és a germán jogban 4 gyökereznek.A zsidóknál a mózesi jog kora szerint a vőlegény atyja kéri meg a menyasszony kezét,akinek ha szülei beleegyeznek, megtörténik az eljegyzés, amelynek legfontosabb mozzanataa mohar (v. mahar) lefizetése volt. Ez a mennyasszony vételárát jelentette, azonbanmás szerzők álláspontja alapján inkább kártalanítás lehetett a nő szüleinek, vagy jegyajándék,ami később visszakerült a vőlegény családjához hozomány formájában. Általábanegy esztendő, vagy – különösen akkor, ha a törvényes kort el nem érték a jegyesek –még több idő elteltével a vőlegény a mennyasszony átadása után a maga házába vezetteazt, majd menyegzőt tartott vele.A talmudi jog alapján a vőlegény vagy a vőlegény atyjának kérésére a leány szüleiodaígérték a leány kezét (házassági ígéret – siddukin), mely folytán a vőlegény atyja és amennyasszony családja írásban előzetes ügyletet kötöttek a mohar-ra, a nő hozományárastb. Ha így megtörtént a kiválasztás és az ígéret, ezt az éruszin vagyis az eljegyzés követte.Az éruszin alatt véglegesítették az írásbeli megállapodást, amely a házasságkötés3 Ld.: 1949. évi XX. tv. (a Magyar Köztársaság Alkotmányáról) 15. §.; illetve az új Alkotmány Alapvetések L) cikk (1) bek.4 A régi germán jogban a házasságkötés közjogi elemei fedezhetők fel, ugyanis a házasság itt, mint közérdekű cselekménya nyilvánosság, a nemzetiség színe előtt történt, a grófi bíróság épületében (in mallo), vagy a törzsi bíróság (thing)előtt.