Közjegyzők közlönye 2011. 6. szám - Magyar Országos Közjegyzői ...

2011. 6. SZÁM24nak). Jelentőséggel bírt az eljegyzést megelőzően kötött megállapodás (sciptura, pactum),mely a hozományra (dos), a házasság előtti ajándékozásra és az eljegyzési foglalóra (arrhasponsalitia) vonatkozott. Ez utóbbi görög, föníciai eredetű, melyet a házasságtól alaposokkal visszalépő fél elvesztett, vagy kétszeres értékben (duplum) volt köteles visszaadni.A jegyajándékok (munera sponsalitia) régebben visszavonhatatlanok voltak, azonbanI. Constantinus óta visszakövetelhetőek az eljegyzést felbontó féltől. Nagyobb (gazdasági)jelentőséggel bírt a házasság előtti ajándékozás (donatio ante nuptias): a vőlegény általa menyasszonynak juttatott ajándék a klasszikus korban vált szokásossá, a posztklasszikuskortól antidos-nak is nevezték, mivel az így kapott ajándékot a menyasszony hozománykéntadta vissza a férjnek. 7A római manusos házasság (matrimonium cum manu), illetve azok módjai a szakrálisconfarreatio és a mancipatio-val végbemenő reálügylet, a coemptio a klasszikus kor végéigfennmaradtak, véglegesen pedig Iustinianus törölte el azokat. A matrimonium hatalmijellege így megszűnt, a manus nélküli, kizárólag a felek consensus-án (és leginkább a nőbeleegyezésén) alapuló szabad házasság 8 terjedt el, mely a polgári házasság ősjogánaktekinthető.A magyaroknál a kereszténységet megelőző időszakban elsősorban a nőrablás, későbbpedig a nővétel volt szokásban. A közérdek és a törzsek gondolkodásmódja folytán a nőrabláshelyét szükségszerűen a nővétel foglalta el, mivel a nemzetségek egymással valóbékés érintkezését kellőképpen akadályozta ez az erőszakos cselekmény. A nőrablás kapcsána rabló ellen az elrabolt nő családja magánharcot indíthatott, amelyet azonban utóbbmeg lehetett váltani (compositio). A magánharc elkerülése érdekében később előre megegyezteka fejváltságban a nő hozzátartozóival, így az utólagos váltság helyébe az előzetescompositio lépett, ami már az adásvételi jogügylet jegyeit mutatta. Aztán a házasságkötéscompositionális jellege elenyészett, mivel lassan a nőrablást a lány békés átadása (traditiopuellae) váltotta fel. Az adásvétel tárgya már nem a compositio, hanem maga a lány ésa lány feletti jogok lettek. A házasságkötés ilyen dologi jogi jellegét tekintve a nőrabláseredeti tulajdonszerzési módot, míg az adásvételi megállapodás „eljegyzést” jelentett,a házasságkötés pedig traditio puellae volt. 9 A traditio a tulajdonnak származtatottszerzésmódja, miszerint tulajdont mástól csak az átadással lehetett szerezni. A kölcsönösmegegyezés (adásvételi ügylet) önmagában még nem ruházta át a tulajdont, hanem csakkötelmi viszonyt (ius ad rem) állapított meg, melynél fogva a vevő („vevőlegény”, vagyisvőlegény) jogosítva lett a dolog („leányárú”, vagyis ara) átadását követelni. Ez az adásvételiügylet a férfi, illetve annak atyja és a leány atyja (gyámja) között jön létre. A nőnek a7 Kialakulásának oka a házastársak közötti ajándékozási tilalom lehetett. (Iustinianus alatt beleolvadt a donatio propternuptias-ba, amely eredetileg a férj által ígért ajándék volt a házasság megszűnése esetére, a nő anyagi életfeltételeinekbiztosítása céljából, és amelyre a posztklasszikus korban már a házasság előtt is sor kerülhetett.)8 Vö.: „nuptias…non concubitus, sed consensus facit” (Dig. 35, 1, 15)9 Ld.: Roszner Ervin: Régi magyar házassági jog. Budapest, 1887, 31-34.