Közjegyzők közlönye 2011. 6. szám - Magyar Országos Közjegyzői ...

2011. 6. SZÁM26egyetemes zsinat (1545–1563) mind az eljegyzésre, mind pedig a házasságkötésre egységesálláspontot alakított ki. Míg a házasságkötésnél az egyházi egyetemes törvényhozóhatalom szigorúan előírta a nyilvánosságot, 11 tiltva a klandesztin házasságokat(Decretum Tametsi), addig az eljegyzés érvényességéhez épp ellenkezőleg – a franciapüspökök kezdeményezésének ellenére – a nyilvános forma előírását nem kívánták meg,sőt annak kötelezővé tételét kifejezetten tiltották. A tridenti formula előtti kánonjogbanaz ún. sponsalia de praesenti, vagyis a kölcsönös házassági ígéret jelenre szóló kijelentéseházassági köteléket hozott létre, tehát nem eljegyzés, hanem a házasságkötés egyik formájavolt. A jövőre vonatkozó házassági akaratnyilvánítás, a sponsalia de futuro a tridentizsinat után is független maradt minden nyilvánosságra vonatkozó jogi formától. Fontosazonban, hogy a sponsalia de futuro-t követő testi érintkezés az eljegyzést házassággátette, amely ezáltal a matrimonium praesemptum, vagyis vélelmezett házasság legtipikusabbfajtája lett (matrimonium contractum per verba de futuro copula subsecuta). Eljegyzésta hetedik életévüket betöltött személyek köthettek, a kánonjog a hét éven alulikorban kötött eljegyzéseket semmisnek nyilvánította, azonban ez viszonylagos érvénytelenségetjelentett, hiszen a jegyesek utólagos beleegyezése folytán, azt úgy tekintették,mintha kezdettől fogva érvényes lett volna. Ami pedig a középkori egyházjogbana jegyesség jogi hatását illeti az eljegyzés alapján keresetet lehetett indítani a házasságmegkötésére, természetesen akkor, ha nem állt fenn házassági akadály.III. Jegyesség a polgári kor jogában –az 1894. évi XXXI. törvényczikk (Ht.)Hazánkban a házasságkötés polgári jogi intézményét megteremtő házassági törvénymegalkotásának jelentősége elvitathatatlan. Az 1894. évi XXXI. tc. előtt házassági jograugyanis nyolcféle egyházi felekezeti szabályozás volt érvényben: a római katolikusokravonatkozóan az ország egész területén a kánonjog, a görögkeleti román és szerb egyházakraaz ő két különböző joguk, a magyarországi evangélikusokra és reformátusokra aII. József által kibocsátott és a 1791. évi XXVI. tc. által elfogadott nyíltparancs, az erdélyievangélikusokra az 1870-ből való házassági rendtartás, az erdélyi reformátusokraBod Péternek egyházi törvényerőre emelkedett 1763-ban írt Házassági törvényrajz címűműve, az unitáriusokra az ország egész területén az 1889-ban kelt unitárius egyházi törvénya házassági jogról, a magyarországi zsidókra nézve az 1863. évi udvari kancelláriairendelet, míg az erdélyi és fiumei izraelitákra vonatkozóan az osztrák polgári törvénykönyvszabályozta a házassági jogot. A házassági jog ilyen felekezeti mivolta és tagoltságafolytán azok egymással ellentétes rendelkezéseket is tartalmaztak: a házassági kor, a há-11 Plébános és két tanú előtt kellett megkötni.