Itt - Országos Egészségfejlesztési Intézet

- Egészségtudatosság fejlesztése az oktatás, a képzés, a tömegkommunikációsegítségével. korosztály- és problémaspecifikus attitűdmódosító programoklebonyolítása. A nemzeti Alaptantervben, az iskolai pedagógiai programokbanszereplő, egészséges életmóddal kapcsolatos készségek és képességekfejlesztéséhez szükséges ismeretek, módszerek kiegészítése,továbbfejlesztése; valamint ezek iskola pedagógiai programokban történőalkalmazásának ösztönzése.II./4. Szexedukáció és a tantervÉvtizedekkel ezelőtt az általános iskola nyolcadik évfolyamán, majd a középiskolákbiológia anyagának része volt a nemi szervek anatómiai ismertetése. A gyakorlatbana fiúk és lányoknak külön tartottak órát a tanárok, még gyakrabban a tanárok helyettaz iskolaorvosok-védőnők. Előfordult az is, hogy olvasmányként adták fel a tanárok,s bíztatták a diákokat, hogy a témával kapcsolatos kérdéseiket tegyék fel az órákon.A válaszok helyett irodalmat, felvilágosító könyvet javasoltak, vagyis a tanárok igenkellemetlen feladatnak tekintették ezeket az órákat.A NAT megújításakor modul rendszerű tematikák váltották fel az addigi biológia,természetismeret, környezetismeret, egészségtan, földrajz órákat, s az általánostudnivalók, a szükséges ismeretek egymással szorosabb összefüggésben,koherensebben jelentkeztek a tematikában. Amíg ez más tárgyak esetébensikeresnek bizonyultak – pl. a történelmi korok tárgyalása során nem csak azesemények, hanem a kor művészete, tudománya, irodalma együtt, összefüggésbenjelentek meg, s ezzel érthetőbbé vált az adott kor – a szexuális ismeretekkakukktojásként a perifériára szorultak, csökkent a súlyuk a tematikában. A NAT-banmeghatározott ismeretszint elérése nem tartalmazza az emberi szervi és lelkiműködésének, s ehhez kapcsolódva a szexualitással kapcsolatos tudnivalókat, ígynincs kötelezően megvalósítandó tanulmányi program. A pedagógusok magukdönthetnek a tematikáról, az alkalmazott módszerről és a számonkérés formájáról.Ez utóbbi nem is gyakorlat, hiszen akár olvasmányként, akár előadás formájábanszereznek a diákok e témában ismereteket, ezek számonkérése a pedagógusokszerint sem „felelés‖, sem teszt alkalmazásával nem megoldható. Ennek ellenéretudva a fiatalok erős kíváncsiságát és érdeklődését, és mindenhol lehetőségetbiztosítanak a tisztázatlan, és érdeklődésre számot tartó kérdések feltevésére, hol atöbbi diáktárs előtt nyíltan, hol a ládikókba névtelenül bedobott papírokra írt kérdésekformájában. További gondot jelent a diákok különböző szintű fejlettsége – elsősorbanaz érettebb (esetleg bukott) diákok, de gyakran az azonos korú, de eltérő testifejlettségük miatt. Úgy vélik, hogy van, akikhez korán, van, akikhez későn érkeznek aszükséges információk.Ez gyakran a diákok komolytalan viselkedésben nyilvánul meg, s esetenként atanulók által feltett kérdések hallatán érzik a pedagógusok azt, hogy elkéstek atémával, vagy amit elmondtak, az már nem segíti a megelőzést.Az „időben” megkezdett felvilágosító (egészségfejlesztő) munka azt is lehetővéteszi, hogy a később, felső tagozatban megtárgyalásra kerülő kényesebb témákidejére viszonylag kiegyenlített ismeretszintre jussanak a diákok, így atudásbeli nagy szakadék elkerülhető – ez persze a jártasságra nem igaz!16