nyolcvanas években lett szembetűnő. A szexuális magatartás a gyakoriság és aváltozatosság szintjén is elmaradt a nyugat-európai viszonyoktól, mint az a néhányfelmérésből kiderült. Közelebbről nézve azonban látszott, hogy a kérdezőbiztosoknakelmondható vagy kérdőíven megválaszolható szexuális aktivitás, ha van is, ritka vagyegyszeri, sikertelen, problémás. A szexuális viselkedés gyakran nem elsősorban azintim kapcsolat, hanem az egyéni késztetés vagy a szituációs kényszer eseménye.Szembetűnt a szexuális ismeretek hiánya. Ez látszott az abortuszok hihetetlenülmagas arányszámában. Igen gyakorivá vált a szexuális funkciózavar. A válásokokaiban – melyeknek száma ugyancsak a világ élvonalába repített bennünket – mindnagyobb súllyal szerepelt a szexuális diszharmónia. <strong>Itt</strong>hon a pornográfia elszabadult,és nem felszabadult megnyilvánulásai igen nagy zűrzavart és kárt okoztak.A rendszerváltozás után a neokonzervativizmus kerekedett felül. A kialakulatlan,kezdetleges közbeszédben az AIDS réme a dolgok leegyszerűsítését(„kondomizálását‖) és az elfojtás kollektív növekedését vonta maga után. Pedig aztvárhattuk volna, hogy az új betegség terjedése alkalmat ad a párkapcsolati intimitásés kötődés felértékelődésére, a szexuális kielégülés „fogyasztói kultúrájának‖reflektív kritikájára, a nők szexuális és párkapcsolati pozíciójának köztudatirevíziójára. A humán tudományok világszerte erősödő biologizálása Magyarországondogmatikusan jelentkezett, s ezt segítette a humán tudományok szervezésénekfeudális gyakorlata. Az orvoslás a szocializmus idején is megőrizte „rendiségét‖,rangrendszere megmaradt. A szexualitással kapcsolatos megrögzött elhárító éselőítéletes attitűdök megerősödtek. Az egyházak a rendszerváltozást követően aszexualitás terén szinte a háború előtti szellemiségüket élesztették újra.Nem csupán szexuális forradalom nem lett nálunk – vagy ha volt, ugyanolyanretorziók fagyasztották meg célkitűzéseit, mint a történelmi forradalmainkét – hanemfelemásan ment végbe a modernizáció is. Kísértő lenne elemezni a jelenségekösszetevőit és trendjeit, máig ható következményeit. <strong>Itt</strong> vannak például olyan tények,mint a szexuális tudatlanság ill. viselkedési fatalizmus és kockáztatás, ami egészdemográfiai helyzetünkre és egészségi állapotunkra is károsan hatott. A műviabortuszok mértéke miatt biológiailag nehezebb a megtermékenyülés, hatalmasarányú a koraszülések száma. Igen sok súlyos, közvetlen és későbbiegészségkárosodással párosul, amely számos pár és család életét teheti tönkre éstereli el a további gyermekek vállalásától. Szólhatnánk a szexuális úton terjedőfertőzések nagy közegészségügyi kártékonyságáról. Csábító lenne elemezni aközoktatás nehézségeit, a tanári szerep ellentmondásait, a felsőoktatásdogmatizmusát, tudományok területén továbbra is fennálló – még ha átszínezve is –hatalmi politikát és politikai ideologizáltságot. De ez messze vezetne Pedig egyszerezekkel is szembe kellene néznünk. Annál is inkább, mert hasonló tendenciák anyugati világban is tapasztalhatók, csak ott kisebb mértékben. „A szexuális neveléssehol sem tudott közoktatási szinten érvényesülni. Legfeljebb az egészségpromóciósprogramok része lett, a szexológia tudománya visszaszorult. Újra akonzervatív köztudati szemléletek erősödtek. „ (Buda Béla: 2010)„Egyre többen látják úgy, hogy nem érdemes gyereket vállalni. A párválasztásrakészülő nők többnyire két-három gyereket terveznek, később viszont elállnak ettől.Nem úgy alakul az életük, ahogy tervezték, nemcsak az anyagi problémák és akarrierigények miatt, hanem azért, mert párkapcsolati elvárásaik nem alakultakmegfelelően. Nem kapják azt, amit vártak a párjuktól. A fiatalok nem kapnak4
segítséget sem a gyerekvállalási motivációik sem a szülői szerepre valóalkalmasságuk, felkészültségük érettségének elbírálásához. Ezek a képességeknem velünk születnek, de fejleszthetők, a közoktatási és nevelési rendszer egyikfő célja lehetne a tudatos családtervezés és a szülői szerepre való lelki érettségkialakítása a felnőtté váló nemzedékben.” (Dr Szilágyi Vilmos 2010)A történeti háttér áttekintése során a végső következtetések között kiemeltenszerepel az oktatás fontossága és meghatározó szerepe a harmonikusszocializációban. Vajon hogy néz ki ez a gyakorlatban, az iskolákban?II. Az iskolai szexedukációAz iskolai szexualitással kapcsolatos megelőző tevékenység – nevezzük szűkebbértelemben szexedukációnak, vagyis olyan folyamatnak, amelyben apszichoszexuális fejlettséghez szükséges készségek, képességek és ismeretekátadása direkt módon és intézményes keretek között történik – áttekintése több okbólis aktuális.1. Az AIDS visszaszorítása érdekében elfogadott Nemzeti Stratégia immár sok éve„állami-társadalmi‖ feladatként jelöli meg a szexuális úton terjedő betegségekmagatartási kockázatainak csökkentését, elsősorban az iskola prevencióeszközeivel. Ennek teljesítéséhez feladatként határozza meg a prevenciósprogramok elterjesztését az általános és középiskolákban.2. A Népegészségügyi Program szintjén megfogalmazott szükséglet, amely szerintaz abortuszok számának csökkentése, a csecsemőhalandóság visszaszorítása, aszexuális úton terjedő betegségek számának radikális csökkentése a(egészségkárosító magatartásformák csökkenésével együtt) a lakosság egészségiállapotának jelentős indikátora Magyarországon.3. A különböző ideológiák mentén, de társadalmi szinten fogalmazódik meg az igényarra, hogy a felnövő nemzedék tagjai egészségesebb családi környezetben éljenek,ehhez a válások, az egyszülős háztartások számának csökkentése vezet. Általánosaz aggodalom a népesség drasztikus csökkenése, a születések alacsony számamiatt, amelyet sokan az uralkodó erkölcsi normák megváltoztatásával, a tudatosabbcsaládtervezéssel kívánnak elérni. Ennek alapja a felnövő generációpszichoszexuális érettségének intézményes segítése – vagyis az eredményesszexedukáció.A szakirodalom áttekintését követően világosan megfogalmazható az, hogy apszichoszexuális fejlődés a csecsemőkortól az ifjúkorig töretlenül tart, éselválaszthatatlan a személyiségfejlődéstől, annak egy eleme. A tanulmánymottójában is szerepel az a megállapítás, hogy az egészséges személyiségfejlődéseredménye az egészséges, érett szexuális magatartás. Az egészségesszemélyiségfejlődés eredménye, pedig a szükséges készségek és képességekelsajátítása, a tudatos életvitelhez szükséges ismeretek megszerzésével együtt. Azintézményes nevelés, az óvodai, iskolai életszakasz ugyan relatívan hosszú, denyilván nem kizárólagos és egyedül meghatározó nevelési forma. A pszichológusok5