Itt - Országos Egészségfejlesztési Intézet

nyolcvanas években lett szembetűnő. A szexuális magatartás a gyakoriság és aváltozatosság szintjén is elmaradt a nyugat-európai viszonyoktól, mint az a néhányfelmérésből kiderült. Közelebbről nézve azonban látszott, hogy a kérdezőbiztosoknakelmondható vagy kérdőíven megválaszolható szexuális aktivitás, ha van is, ritka vagyegyszeri, sikertelen, problémás. A szexuális viselkedés gyakran nem elsősorban azintim kapcsolat, hanem az egyéni késztetés vagy a szituációs kényszer eseménye.Szembetűnt a szexuális ismeretek hiánya. Ez látszott az abortuszok hihetetlenülmagas arányszámában. Igen gyakorivá vált a szexuális funkciózavar. A válásokokaiban – melyeknek száma ugyancsak a világ élvonalába repített bennünket – mindnagyobb súllyal szerepelt a szexuális diszharmónia. Itthon a pornográfia elszabadult,és nem felszabadult megnyilvánulásai igen nagy zűrzavart és kárt okoztak.A rendszerváltozás után a neokonzervativizmus kerekedett felül. A kialakulatlan,kezdetleges közbeszédben az AIDS réme a dolgok leegyszerűsítését(„kondomizálását‖) és az elfojtás kollektív növekedését vonta maga után. Pedig aztvárhattuk volna, hogy az új betegség terjedése alkalmat ad a párkapcsolati intimitásés kötődés felértékelődésére, a szexuális kielégülés „fogyasztói kultúrájának‖reflektív kritikájára, a nők szexuális és párkapcsolati pozíciójának köztudatirevíziójára. A humán tudományok világszerte erősödő biologizálása Magyarországondogmatikusan jelentkezett, s ezt segítette a humán tudományok szervezésénekfeudális gyakorlata. Az orvoslás a szocializmus idején is megőrizte „rendiségét‖,rangrendszere megmaradt. A szexualitással kapcsolatos megrögzött elhárító éselőítéletes attitűdök megerősödtek. Az egyházak a rendszerváltozást követően aszexualitás terén szinte a háború előtti szellemiségüket élesztették újra.Nem csupán szexuális forradalom nem lett nálunk – vagy ha volt, ugyanolyanretorziók fagyasztották meg célkitűzéseit, mint a történelmi forradalmainkét – hanemfelemásan ment végbe a modernizáció is. Kísértő lenne elemezni a jelenségekösszetevőit és trendjeit, máig ható következményeit. Itt vannak például olyan tények,mint a szexuális tudatlanság ill. viselkedési fatalizmus és kockáztatás, ami egészdemográfiai helyzetünkre és egészségi állapotunkra is károsan hatott. A műviabortuszok mértéke miatt biológiailag nehezebb a megtermékenyülés, hatalmasarányú a koraszülések száma. Igen sok súlyos, közvetlen és későbbiegészségkárosodással párosul, amely számos pár és család életét teheti tönkre éstereli el a további gyermekek vállalásától. Szólhatnánk a szexuális úton terjedőfertőzések nagy közegészségügyi kártékonyságáról. Csábító lenne elemezni aközoktatás nehézségeit, a tanári szerep ellentmondásait, a felsőoktatásdogmatizmusát, tudományok területén továbbra is fennálló – még ha átszínezve is –hatalmi politikát és politikai ideologizáltságot. De ez messze vezetne Pedig egyszerezekkel is szembe kellene néznünk. Annál is inkább, mert hasonló tendenciák anyugati világban is tapasztalhatók, csak ott kisebb mértékben. „A szexuális neveléssehol sem tudott közoktatási szinten érvényesülni. Legfeljebb az egészségpromóciósprogramok része lett, a szexológia tudománya visszaszorult. Újra akonzervatív köztudati szemléletek erősödtek. „ (Buda Béla: 2010)„Egyre többen látják úgy, hogy nem érdemes gyereket vállalni. A párválasztásrakészülő nők többnyire két-három gyereket terveznek, később viszont elállnak ettől.Nem úgy alakul az életük, ahogy tervezték, nemcsak az anyagi problémák és akarrierigények miatt, hanem azért, mert párkapcsolati elvárásaik nem alakultakmegfelelően. Nem kapják azt, amit vártak a párjuktól. A fiatalok nem kapnak4