130 MAJOROSS KINGAmernek vitatkozni a tánc kapcsán előkerült nézeteltéréseken. Egy párkapcsolat elejénsokkal erősebb a másiknak való megfelelni akarás és egyben a másik iránti tolerancia.Így viszont később sokkal nagyobb erővel törhetnek felszínre ezek a problémák.Amikor rájönnek, hogy nem megy együtt a táncpartneri kapcsolat és apárkapcsolat, valamelyik fronton szakítanak: vagy továbbra is együtt táncolnak, denem járnak, vagy együtt járnak, de mással kezdenek táncolni. Mindkét eset számosnehézség és további probléma forrása lehet, és csak kevesen tudják ezt a helyzeteteredményesen kezelni. Ha továbbra is együtt táncolnak a szakítás után, akkor„mindent feláldoztak a táncért”, vagyis nagyon nagy lesz az elvárásuk (és inkább amásik, mint maguk iránt), mert érezni akarják, hogy a sok áldozat megéri. Az is elképzelhetőilyenkor, hogy a szakítás miatt magát sértve érző fél megpróbálja bebizonyítani,hogy a másik volt a hibás (miatta nem működött a párkapcsolat), és ez atáncpartner-kapcsolatra is rányomja bélyegét. Ugyanakkor az együtt járásnak előnyeiis vannak: közös érdeklődés és célok, sok együtt töltött idő, nagyobb harmóniaés együttesség a parketten (ha jól működik a párkapcsolat). Akik nem járnakegyütt, azok nyíltabban a másik szemébe merik mondani a problémát (példáultánccal kapcsolatos kritikát), hiszen nem kell attól tartaniuk, hogy ez visszahat amagánéletükre. Kevesebb a játszmalehetőség, tisztábbak a szerepek, egyértelműebbeka szabályok, jogok és kötelességek (kinek mit szabad, mit engedhet meg a„munkatársával” szemben, és mi az, amit meg kell tennie, mert a másik nem leszannyira megbocsátó, mint ha együtt járnának) (Kunhalmi, 2008).A versenytáncos párok eredményessége többek között annak köszönhető, hogyszemélyiségük jól illeszkedik egymáshoz, hasonló céljaik vannak, mindketten erősönbecsüléssel rendelkeznek, kapcsolatuk kiegyensúlyozott és nyugodt. A szenvedélyes,autonómiát nélkülöző táncpartneri kapcsolatok kevésbé működőképesek éstartósak (Honinger, 2003). A pozitív, harmonikus, de szenvedélymentes kapcsolata leggyümölcsözőbb, ugyanis nagyon fontos a tánc és a magánélet kereteinek amegtartása együtt járó táncpartnerek esetében. Kevés az olyan táncospár, aki régótaegyütt táncol, eredményes, és nem jár együtt. Ugyanakkor az együtt járó pároksokkal többet veszekednek az edzéseken, és többet hibáztatják egymást a felmerülőproblémák miatt.Mielőtt azonban végleg amellett foglalnánk állást, hogy az együtt járás rosszulhat a táncpartneri kapcsolatra és a versenyen elért eredményekre, fontos tudnunk,hogy a nemzetközi élmezőnyben (főleg a profik között) a leggyakoribb az, hogy apár a hosszú és gyümölcsöző együttműködés során egymásba szeret, és kapcsolatukolyannyira jól működik, hogy össze is házasodnak (Cobb és Cobb, 2003). Talánúgy összegezhetnénk mindezt, hogy a rövid ideig tartó viharos románc inkábbárt a táncpartner-kapcsolatnak, míg a tartós érzelmi kapcsolat (ami rendszerint házasságbanvégződik) megszilárdítja és eredményesebbé teszi azt.Kutatásomban arra kerestem a választ, hogy miként jellemezhető a versenytáncospárok férfi és nő tagjának kapcsolata, illetve milyen különbség figyelhető meg
Versenytáncosok partnerkapcsolatának elemzése Közös Rorschach Vizsgálattal 131az együtt járó és nem együtt járó párok között. A kutatáshoz az alábbi hipotéziseketfogalmaztam meg:– A versenytáncosok partnerkapcsolata hasonló a házassághoz (tartós együttéléshez),mivel hasonló párkapcsolati dinamika és kommunikáció jellemzőrájuk.– Az együtt járó és az életben nem egy párt alkotó táncpartnereket eltérő párkapcsolatidinamika jellemzi. Előbbiek jobban hasonlítanak a házaspárokra.– A sikeres, illetve tartósan együtt táncoló táncpartnerek együttműködőbbek ésnyíltabban kommunikálnak egymással, mint a konfliktusos viszonyban lévőpárok.VIZSGÁLATI SZEMÉLYEKKutatásomban 120 versenytáncos (60 férfi és 60 nő) vett részt, akik valamennyienfelnőttek voltak (átlag életkor: 22,16 év), és különböző táncágakban (standard, latin)és kategóriákban (D, C, B, A, S osztály) jelenleg is aktív versenyzők Magyarországegész területéről. A vizsgálatban részt vevő 60 párt az alábbi csoportokbaosztottam:– legjobbak: a Magyar Felnőtt Standard Ranglista első 10, valamint a MagyarFelnőtt Latin Ranglista első 10 helyezett párja (n=20) (forrás:www.mtasz.hu),– haladók: olyan B osztályos párok, akik még nem értek el kimagasló eredményta Magyar Bajnokságban, illetve a Ranglistaversenyeken (és így nincsenekbenne az első tízben a ranglistán) (n=20),– kezdők: D és C osztályos versenyző párok (n=20).A táncosokat személyes ismeretség, valamint internetes hirdetés és táncversenyekenvaló részvétel útján kerestem. A kutatásban mindenki önként és mindenféle ellenszolgáltatásnélkül vett részt. Az adatok feldolgozása és bemutatása során mindenkinekbiztosítottam a névtelenséget.VIZSGÁLATI MÓDSZERKutatásomban a hagyományos Közös Rorschach Vizsgálat (Bagdy et al., 2002)egyik továbbfejlesztett változatát, az Integrált Jelölési Rendszert (Mirnics et al.,2008) használtam. A jelölési rendszerhez egyetlen új kódot tettem hozzá (tánc tartalom),ugyanis kíváncsi voltam arra, hogy hány olyan válaszjavaslat születik, amibenjelen van táncra utaló tartalom (pl. táncoló pár, karnevál stb.). A vizsgálatbanrésztvevő pároktól a tíz Rorschach tábla mindegyikére egy közös válasz meghozásátkértem.