letöltése (PDF) - Alkalmazott Pszichológia - Eötvös Loránd ...

76 FARAGÓ KLÁRA – KISS ORHIDEA – BOROS JÁNOSA kockázatvállalást a legkiterjedtebb formában döntéselméleti, normatív modellbenírták le és vizsgálták, mely szerint a döntéshozónak azt az alternatívát kellválasztania, amelyik számára a legnagyobb elvárt hasznot hozza. Megállapították,hogy általánosan jellemző a biztos alternatíva választása még akkor is, ha az kisebbnyereséggel kecsegtet, mint a kockázatos alternatíva. Ezen vizsgálatok jól dokumentáltákazt is, hogy az egyének nem konzisztensen járnak el kockázatos választásaikban.Ha ugyanazt a helyzetet másképpen fogalmazzák meg, az emberek mástválasztanak: kockázatkerülők a nyereség, kockázatvállalók a veszteség esetében(Tversky és Kahneman, 1981, Tversky, et al., 1990). Akkor is hajlamosak a biztosalternatívákat választására, amikor annak várható hasznossága kisebb, mint a kockázatosé.Az ilyen választás egyértelműen kockázatkerülő. Jelenti-e ez utóbbi azt,hogy az emberek elutasítják a kockázatot? Ha a lottózás példájára gondolunk, akkoregyértelmű, hogy nem éri meg lottózni, hiszen a befektetett pénz megtérülésénekvalószínűsége elhanyagolhatóan kicsi, de a nagy nyeremény reménye és a befektetéskicsiny volta mégis elhomályosítja a racionalitást. A lottózó emberekazonban mégsem kockázatkeresők, sokan közülük az élet más területein nagyfokúbiztonságra törekszenek. A lottózás példája azt bizonyítja, hogy a hétköznapi életdöntéshozói nem a normatívák szerint gondolkodnak. Hol a várható nyereségnagysága csábítja el őket, és figyelmen kívül hagyják a valószínűségeket, hol a bizonyosságkívánása a döntő motívum, és nem ugranak bele nagy lehetőségeket tartalmazóhelyzetekbe.A döntéshozó a várható érték maximalizálása helyett más kritériumot is alkalmazhatválasztásakor, olyan kritériumot, amely összhangban áll személyes törekvéseivel.A játékelméletben több ilyen stratégiát állapítottak meg: pl. a maximaxstratégiát követő személy optimista módon azt az alternatívát választja, ahol a legnagyobba nyeremény, függetlenül a veszteségektől és a valószínűségektől; amaximin kritérium a pesszimista választás, ahol azt vizsgálja a személy, hogy arossz kimenetelek között hol lehet mégis a legnagyobb nyereséget elérni; aminimax pedig abból a megbánásból indul ki, hogy ha mást választott volna, mekkoranyereményről csúszott volna le az adott választással. Akár a valószínűségeketis figyelembevevő, akár a kimenetelekre koncentráló stratégiát választja az egyén,a normatív modellek következetességet feltételeznek részérőlA vállalkozók jellemzésekor a kockázatvállalás mindig előtérben áll. Ez nemmeglepő, hiszen a fogyasztók és a versenytársak viselkedésének kiszámíthatatlanságamiatt döntéseikben – pl. egy új piac meghódítása, egy új termék gyártása –mindenképpen szembesülnek a kockázattal. Különböző szerzők ugyan a vállalkozójellemzésekor a szükséges viselkedés más-más oldalát ragadják meg – pl. Schumpeter(1934) az innovációra való készséget, Kirzner (1973) a lehetőségek felismerését,Knight (1921) a magabiztos és önálló ítéletalkotás képességét a bizonytalanhelyzetekben – mindegyik megfogalmazásban benne rejlik az a nézet, hogy a vállalkozóknem riadnak vissza a kockázatos megoldásoktól akkor, ha attól nagyhasznot vagy sikert remélnek.