letöltése (PDF) - Alkalmazott Pszichológia - Eötvös Loránd ...

Hazatérni testben és lélekben – avagy jegyzetek a katonai lét margójára 169kell dolgozniuk a missziós élményeket, emellett le kell tudniuk válni arról a társasközegről, akiktől esetenként az életük függött, akik meghatározták a mindennapjaikat,esetenként egymás intim terében élve.A gyászmunka jelleget tovább erősíti, hogy a missziós feladatok ellátása során akatonák olyan élményekkel találkoznak, amik az agresszióhoz, halálhoz, elengedéshez,veszteségélményhez kapcsolódnak. Ennek révén elengedhetetlenül fontossáválik, hogy viszonyukat tisztázzák ezekhez a jelenségekhez.A gyászmunkával szemben intenzív ellenállás jelentkezik. Ennek hátterébenegyrészről fellelhető a katonai hivatásra annyira jellemző feladatorientáció, másrészrőla felejtés, a „meg nem történtté tevés” vágya, mint elhárító mechanizmusvan jelen. Ha viszont nem dolgozza föl az élményt, az később kerülőutat talál magának,vissza-visszatér, s a feladat jellegéből adódó újabb, hasonló jellegű terhelésnem megerősödve, hanem meggyengülve éri az egyént. Ha egyfajta „acting-out”-ként kilép a testületből, akkor még inkább magára marad az élménnyel, s a tünetekfelerősödnek. Ezt mutatja az amerikai Walter Reed Army Institute of Researchvizsgálata is (Milliken, 2007), ahol 88.000 katona utánkövetéses vizsgálata soránarra az eredményre jutottak, hogy a PTSD tünetei egyrészt késleltetve jelentkeznek,hiszen a missziót követően 12%-os volt az előfordulási gyakorisága, a missziót6 hónappal követően a szervezetben maradóknál 17%-ra, a leszerelők esetében24,5%-ra nőtt.A katonai identitás immanens része a fokozott feladattudat. Amíg feladat van,addig nem lehet leereszteni addig az érzelmek, a szorongás sem törhet be. Csak aleeresztési szakaszban jelentkezik, olyankor, amikor a legváratlanabbul éri a katonát,amikor sok esetben már összekötni sem tudja az érzést az élménnyel vagy annakracionális hátterével.A gyászmunkát sokszor az a tény is nehezíti, hogy a háttérbe szorított, elutasítottélményt újra élőtérbe hozva, azzal újra szembesülni kell. Ez a munka azonbankontrollált körülmények között történik, olyan közegben, ahol az élmény közös, megérthetőés vállalható. A tapasztalatok szerint a több missziót megjárt katonák esetébenaz élmény könnyebben követhető nyomon, s könnyebb vele a munka. Harmadik,negyedik misszió esetében, mikorra kialakul egyfajta élménytelítettség, megjelenikaz igény a civil közösségtől egyre inkább elszigetelő munkára is. Sajátélményszintjén is megfigyelhető, hogy az addigi megoldásmód ineffektív, hatástalan.A gyászmunka során a veszteségélmény vagy a veszteség lehetőségének élményemellett szembe kell nézni a saját felelősséggel, megélve a tehetetlenséget és kiszolgáltatottságot(Kast, 2000). Ezek az élmények a katonai identitástól alapvetőenidegenek, ezért sokkal nehezebb a kezelésük, megélésük. Hiszen katonaként a feladaton,az aktivitáson, a „tenni akaráson” van a hangsúly, a mások által a kezelhetetlennekminősített helyzetek kezelésén.