letöltése (PDF) - Alkalmazott Pszichológia - Eötvös Loránd ...

Iskolai teljesítményproblémák és szomatikus panaszok közötti kapcsolat … 53csökkenthetik a tehetetlenség érzését, és növeli hitünket abban, hogy képesek vagyunka problémákkal megküzdeni”.Az előzőekből adódik, hogy a szomatikus tünetek előfordulása összefügg azInternalizáció mutatóján elért magasabb pontszámmal. Ez az összefüggés nemmeglepő, hiszen a szomatizáló csoport tagjai a legszorongóbbak, visszahúzódóbbak,és ők mutatják a legtöbb testi tünetet.A tünetek számára irányuló feltételezés nem bizonyult igaznak, mert a vizsgálatiés kontroll csoport többféle tünetről számolt be ritka előfordulással, míg aszomatizálók kevesebb tünetet észlelnek, de azt sokkal nagyobb gyakorisággal. Az,hogy a szomatizáló csoportnál nem fordul elő több testi tünet, magyarázható azzal,hogy észrevehető egyfajta szervhez/testrészhez való rögzülés, s a fájdalom intenzitásaegyszerűen nem teszi lehetővé, hogy egyszerre a test több pontján érzékeljenekekkora fájdalmat. A szomatizáció lényegében rögzült egy testrészhez, egy szervhez,melyet „előnyben részesít”.Sem a nemek, sem a SES alapján nem találtunk szignifikáns különbséget. A fiúkés a lányok közel azonos arányban mutattak testi tüneteket. A fájdalom típusa szerintmár található szignifikáns különbség: a lányoknál kiugrik a gyakori fejfájás(27%), és noha nem szignifikáns, de talán említésre érdemes, hogy a hasfájás10,8%-ukra jellemző, míg fiúkra mindez szintén igaz, csak kisebb intenzitással. Fiúkesetén inkább a hányás és krónikus hasmenés (7,1%) jellemző, ami a lányoknálszinte nem is fordul elő. Ezek az eredmények némiképp ellentmondanak a szakirodalmiadatoknak, ahol általában szignifikánsan a lányok vezetnek a tünetek előfordulásánakgyakoriságában (Taylor et al., 1996; Aszmann, 2003), de elképzelhető, hogyaz iskolai teljesítményproblémák esetén egy jellegzetes nemi összefüggésről vanszó, azaz valóban a fiúk hajlamosabbak a szomatikus tünetképzésre iskolai kudarcesetén. Végül azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ez a vizsgálat viszonylagkis elemszámmal készült (főleg a nevelési tanácsadós szomatizáló csoport kicsi:n=15), ami nehezítette a statisztikai szignifikanciahatár elérését a csoportok között.A SES-nek egyik változó esetén sem volt meghatározó ereje. Ez az eredménykövetkezhet abból, hogy a szomatikus tünetképzésre nézve nálunk tényleg nincs jelentőségea család szocioökonómiai státuszának, és akármilyen anyagi háttérrelrendelkező család esetén előfordulhatnak szomatikus tünetek. Az idevágó kutatásieredmények kizárólag külföldi publikációkból származnak, így az is elképzelhető,hogy a SES esetén nem olyan univerzális összefüggésről van szó, ami hazánkban isigaz lenne.Az a feltevésünk, mely szerint a szülők és tanárok eltérően ítélik meg a tanulókat:az externalizációs tünetek esetén nagyobb mértékű egyezést mutatnak a szülőiés tanári értékelések, míg az internalizációs tünetek esetén a szülők és tanárok értékeléseinkább eltér, csak félig igazolódott be. Ha az egész mintát tekintjük, a szülőkés tanárok megítélése közti korreláció mind az externalizációs, mind az internalizációstünetek esetén 1%-os szinten szignifikáns (ext.: r=0,79; int.: r=0,80). Egy kicsitmeglepő és egyben kedvező is ez az eredmény, hogy nemcsak a szülők, hanem