letöltése (PDF) - Alkalmazott Pszichológia - Eötvös Loránd ...

24 SZEGŐ ÁGNESpasztalat kompetenciaélményt nyújt a pedagógusoknak, ezáltal „bátrabban” viszonyulnaka kérdéshez (Réti, 1996).Soodak és munkatársai (1998) vizsgálatában a fenti eredményekkel ellentétbenazok a pedagógusok, akiknek volt integrált oktatásbeli tapasztalata, negatívabb attitűdöketmutattak. A szerzők ezt a hatást azzal magyarázzák, hogy ha a pedagógusoknem tudnak eléggé hatékonyan foglalkozni a fogyatékkal élő gyerekekkel (vagyis„nem megy” nekik az integrált oktatás), akkor elutasítóbbá válnak. Azt emelikki tanulságként, hogy ezek alapján fontos szem előtt tartani, hogy negatív iránybais befolyásolhatja a tapasztalat az attitűdöket, és további vizsgálat tárgyát kell,hogy képezze, hogy milyen tényezők játszanak szerepet a tapasztalat hatásában.A differenciálási szokásokAz inkluzív integráció jellemzőinél már említettem a differenciálás jelentőségét azintegrálás megvalósítása szempontjából (Csányi, 2000).Az integrált oktatás esetén, amikor az eltérő nevelési szükségletű gyerekek egycsoportban tanulnak, a tanórai differenciálás kiemelt szerepet kap (Petriné Feyér,2001). Ekkor a pedagógusok az egyéni szükségleteket figyelembe véve tervezik,szervezik, irányítják, értékelik a tanítási-tanulási folyamatot.Egy hazai pedagógiai vizsgálatban a pedagógusok 87%-a nyilatkozta, hogy szokottdifferenciálni (Petriné Feyér, 2001). Az eredmények alapján a leggyakrabbanhasznált differenciálási mód a differenciált egyéni (tanórai és házi) feladatok adása.Nagyon fontos azonban, hogy bár kisebb számban, de megjelenik a differenciált célok,követelmények felállítása, és a differenciált csoportmunka adása is. Ezekben a munkákbannem vizsgálták az integráció és a differenciálási gyakorlatok kapcsolatát.HIPOTÉZISEK ÉS A VIZSGÁLATSaját vizsgálatomban látássérült, hallássérült és mozgássérült gyermekek integrációjávalkapcsolatos attitűdöket vizsgáltam pedagógusok körében. A fogyatékosságokkörét az alapján szűkítettem le, hogy az értelmi fogyatékosok integrálása mégelég ritka hazánkban, a középfokú oktatásban pedig egyáltalán nem jellemző(Csányi, 2000).Feltételezésem szerint összefüggések találhatóak a pedagógusok integrációvalkapcsolatos attitűdje, a fogyatékosok mint csoport iránti attitűdje, fogyatékkalélőkkel kapcsolatos személyes tapasztalatok, az integrációban szerzett tapasztalatokés a differenciálási szokások között.Feltételezem, hogy azoknak a pedagógusoknak, akiknek van tapasztalatuk fogyatékkalélő gyermekek tanításában, és/vagy van az ismeretségi, rokoni körébenfogyatékkal élő személy, pozitívabb lesz az attitűdjük mind az integrált oktatássalkapcsolatban, mind a fogyatékosok, mint csoport iránt. Ezen túl az integrációs tapasztalatokegyes jellemzőinek kapcsolatát is vizsgálom az attitűddel.