Családi Kör, 2017. október 5.
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
A pizsamaparti véget ért<br />
világ<br />
Nincs ismerősöm, aki Katalóniában<br />
élne, még olyan sem, aki<br />
Spanyolországban. Annyit tudok<br />
erről az országról, mint<br />
a nagy többség: államformája királyság,<br />
amely tizenhét autonóm közösségre oszlik.<br />
Ezek mindegyike saját törvényekkel és<br />
több-kevesebb önállósággal kormányozhatja<br />
magát. Az autonómia legmagasabb<br />
fokáig eljutott közösségek közé tartozik Katalónia<br />
is, amelynek Barcelona a központja.<br />
Az itt élők katalán nyelven (is) beszélnek,<br />
katalánoknak vallják magukat, nemzetként<br />
tekintenek önmagukra. Ráadásul a turizmus<br />
és az ipar révén Katalónia Spanyolország<br />
egyik leggazdagabb régiója, amely<br />
jóval többet fizet be a közös madridi kaszszába,<br />
mint amennyit visszakap. (Ismerős?)<br />
Mindemellett vannak olyan régiók is<br />
az országban, amelyeknek egyáltalán nem<br />
kell a helyi adókat befizetniük a központi<br />
költségvetésbe.<br />
Nemzeti és gazdasági okai is vannak tehát<br />
annak, hogy Katalóniában meglehetősen<br />
erős a függetlenedési vágy. A legutóbbi<br />
választásokon ráadásul hatalomra<br />
is olyan erők kerültek, amelyek a függetlenedést<br />
tűzték ki politikai célként. Ennek<br />
a következménye, hogy a barcelonai kormányzat<br />
már hónapok óta készítette elő az<br />
<strong>október</strong> 1-re meghirdetett függetlenségi<br />
népszavazást. Amit viszont a madridi központi<br />
kormányzat erősen ellenzett.<br />
Eddig nagyjából minden teljesen rendben<br />
is van. Van két szembenálló vélemény<br />
egy országon belül, kiváló a terep, lehet<br />
egyeztetni, tárgyalni, megbeszélni, elemezni,<br />
összegezni, tanulságot levonni, véleményezni,<br />
bizottságokat alakítani, meg<br />
mindenféle olyasmit csinálni, amit ilyenkor<br />
szokás.<br />
Csakhogy Spanyolországban nem ez<br />
történt: Madrid is, Barcelona is nyomta a<br />
magáét, mint süket a csengőt, Madrid azt<br />
hajtogatta, hogy nem lesz itt semmiféle<br />
népszavazás, Barcelona meg azt, hogy<br />
dehogynem.<br />
A voksolást megelőző napokban aztán a<br />
spanyol központi kormányzat bekeményített,<br />
előbb a katalán rendőröket kötelezte,<br />
hogy tartóztassanak le a referendum előkészítésében<br />
közreműködő tisztségviselőket.<br />
Majd miután ezt a rendőrök elutasították,<br />
az ország más területeiről hoztak Katalóniába<br />
egyenruhásokat, ők elvégezték a letartóztatásokat,<br />
katalán minisztériumokban<br />
tartottak házkutatásokat, elkobozták a szavazócédulákat,<br />
megpróbálták lepecsételni<br />
a szavazóhelyeket…<br />
A katalánok, legalábbis a függetlenségpárti<br />
részük (mert azért messze nem mindenkinek<br />
szívügye a saját ország megteremtése)<br />
pizsamapartikat tartottak:<br />
pénteken becuccoltak a szavazásra kijelölt<br />
iskolákba, sportcsarnokokba, épületekbe,<br />
ott aludtak, ott laktak, hogy a rendőrök ne<br />
foglalhassák el azokat.<br />
Közben politikuséknál ment tovább a<br />
szájkarate, látszott, hogy senki sem hajlandó<br />
engedni, az a kérdés, hogy ki meddig<br />
Az nem járja, hogy egy állam erőszakot alkalmaz több mint<br />
kétmillió polgára ellen, az nem járja, hogy idős asszonyok<br />
törölgessék magukról a vért, hogy kisgyerekek első találkozása a<br />
demokráciával a gumibot legyen. De az sem járja, hogy a kaotikus<br />
referendum eredményeit valaki hivatalosnak tekintse, és annak<br />
alapján hirdesse ki a független államot.<br />
megy el. Aztán vasárnap kiderült: rohamrendőröket<br />
vetettek be a szavazás megakadályozására<br />
az egyik oldalon, a választási<br />
dokumentáció hiánya miatt sokan többször<br />
is szavaztak a másikon. Rohamrendőrök lőtték<br />
gumilövedékkel, gumibotozták a szavazni<br />
akarókat, foglaltak le és vittek el szavazóurnákat,<br />
törtek be szavazóhelyekre az<br />
egyik oldalon, barikádok, a felszólítást megtagadók<br />
tömegei a másikon. Rendőri túlkapás<br />
következtében vérző fejű asszonyok és<br />
gyerekek fotói az egyik oldalon, teljesen<br />
használhatatlan szavazási eredmények a<br />
másikon.<br />
És a várható végkifejlet: vasárnap este<br />
Mariano Rajoy spanyol miniszterelnök kijelentette,<br />
hogy aznap nem volt népszavazás<br />
Katalóniában, a katalán kormány pedig<br />
a káosz és a visszaélések ellenére sikeresnek<br />
nevezte a referendumot, mondván, hogy az<br />
ERŐSZAKBA TORKOLLT A FÜGGETLENSÉGI NÉPSZAVAZÁS<br />
5,4 millió választásra jogosult katalán közül<br />
2,3 millió, azaz a polgárok 42,3 százaléka<br />
szavazott, és a voksolók kilencven százaléka<br />
a Spanyolországtól való elszakadást<br />
szorgalmazta.<br />
Az nem járja, hogy egy állam erőszakot<br />
alkalmaz több mint kétmillió polgára ellen,<br />
az nem járja, hogy idős asszonyok törölgessék<br />
magukról a vért, hogy kisgyerekek első<br />
találkozása a demokráciával a gumibot legyen.<br />
De az sem járja, hogy a kaotikus referendum<br />
eredményeit valaki hivatalosnak<br />
tekintse, és annak alapján hirdesse ki a független<br />
államot.<br />
Hatalmas a politikusok felelőssége, mindig<br />
és mindenkor, válságos helyzetekben<br />
ez hatványozódik. Szomorúan kell látnunk,<br />
hogy az Európai Unió – amelynek Spanyolország<br />
a tagja, s amelynek a függetlenedni<br />
szándékozó Katalónia is a tagja szeretne<br />
maradni – elutasította a barcelonai hatóságok<br />
kérését, hogy közvetítsen a felek között,<br />
utóbb pedig elborzadva nézte és ítélte<br />
el a véres képsorokat.<br />
Mert, mint mindig, a vér után megint tárgyalni<br />
kell. Tárgyalni, egyeztetni, megállapodni,<br />
kompromisszumot kötni. Anélkül<br />
csak még több vér fog folyni.<br />
KOCSÁNYOS Pálma<br />
<strong>2017.</strong> <strong>október</strong> <strong>5.</strong> 11
Change language