Családi Kör, 2017. október 5.

tárca
Kis kutya, nagy kutya
Van egy nóta, amely úgy kezdődik,
hogy: Kis kutya, nagy kutya,
nem ugat hiába. És nem szeretném,
ha félreértenének, de nekem
erről a nótáról két államfő – az amerikai
és az észak-koreai elnök jut eszembe.
Mégpedig nem is véletlenül, hiszen ők maguk
minősítették egymás nyilatkozatait, fenyegetéseit
kutyacsaholásnak, ugatásnak.
Amikor nem az ugatásról volt szó, akkor félkegyelműnek,
elmebajosnak titulálták egymást,
és egyéb ezekhez hasonló minősítő
jelzőkkel illették egymást. Ilyen tulajdonságokkal
rendelkezőkre én nem merném rábízni
egy ország vezetését. Attól pedig már
valóban megijedünk, hogy az Egyesült Államok
és Észak-Korea is rendelkezik atomfegyverrel
– tehát átvitt értelemben az emberiség
sorsa két ilyen „félkegyelmű” vezető
kezében van. A félkegyelműséget ők maguk
mondták, tehát hinni kell nekik.
Aki pedig háborúval és megsemmisítéssel
fenyeget, annak bizonyára jelentős
hadserege van. Jelentősebb, mint a valamikori
Jugoszlávia hadserege volt, amely
a nem létező ellenség helyett saját magát
győzte le. A világnak azonban valóban
vannak hatalmas és erős hadseregei. A legnagyobb
természetesen Kínáé, amely közel
2,4 millió katonát számlál. Második az
Amerikai Egyesült Államok 1,4 millió katonával,
és – tessék most megkapaszkodni –
a 26-27 milliós Észak-Korea hadserege 1,2
millió katonával dicsekedhet, ami alig 200
ezerrel kevesebb, mint a hússzor népesebb
Egyesült Államoké! Ezek valóban csaholhatnak.
India hadseregének lélekszáma
egyenlő Amerikáéval, Oroszország viszont
csak a bronzéremért versenghetne, mivel
„mindössze” 900 ezer katonája van. Érdekes,
vagy inkább szomorú, hogy néhány
kevésbé fejlett vagy kimondottan szegény
országnak félmilliós hadserege van. Hogy
csak Vietnámot, Pakisztánt, Iránt vagy Törökországot
említsük – 500-600 ezer fős
hadseregekkel.
Tudniillik nem olcsó mulatság a hadsereg,
a haza, a béke, a demokrácia és egyebek
védelme. Például már 2015-ben a NATO
közel 300 milliárd dollárt költött el, az Egyesült
Államok hadi költségvetése pedig 620
milliárd dollár volt. Nem kis pénz, de szükség
van rá, hiszen csak az atomfegyverek
karbantartására Amerika évi 20 milliárd
dollárt költ, Oroszország pedig 10-15 milliárdot.
De több számot már nem is említenék,
mert szédülünk tőlük. Talán még csak
azt, hogy Oroszország 65 ezer dollárt költ
évente egy katonára, az USA és a NATO pedig
hatszor többet, körülbelül 300 ezer dollárt.
Egy katonára – évente! És mennyit költenek
egy kisdiákra, középiskolásra vagy
egyetemistára az úgynevezett ingyenes oktatás
keretében?
No de visszatérve az elejére, rettegve és
kíváncsian várjuk, hogy mi lesz a csaholás
vége. Bízzunk abban, hogy amelyik kutya
ugat, az nem harap. Én inkább attól ijedtem
meg, hogy azt láttam, hogy Észak-Korea
fővárosában milliók vonultak fel, tüntettek,
és életüket kínálták. Képzeljük el,
mi lenne, ha az egymillió bátor koreai a
tüntetés helyett a rizsföldeken vagy a gyárakban
dolgozna.
És mi közben mit csináljunk – féljünk vagy
bizakodjunk? A történelem, főleg az utóbbi
50-60 évben, igazolta és bizonyította, hogy
a kölcsönös félelem, azaz a félelem egyensúlya
gyakran többet jelent, mint a politikusok
vég nélküli tárgyalásai és győzködései. Ezért
a végén én mégiscsak azt az életigazságot
hangsúlyoznám, hogy a világ és az emberiség
két leghaszontalanabb valamije a háború
és a politika. Mert eddig ezek még semmit
sem oldottak meg végérvényesen. Sem külön-külön,
sem együttesen.
NAGY Nándor
Munkásosztály a fellegekben
A múlt század hatvanas éveiben – amikor a munkásosztály volt hatalmon – úgynevezett
munkáslakások is épültek. Sőt munkásoknak szánt takaros családi házak. Újvidéken
vannak teljes utcák, ahol kizárólag ilyen típus-családiházak sorakoznak, gyakran 40-50 is.
Az idő múlásával ki-ki csinosította a sajátját. Befedte a teraszt, hozzáépített valamit, más
színűre meszelte. Sőt ahogy a család növekedett, szaporodott, bizony bővíteni is kellett
ezeket a 80 négyzetméter alapterületű családi házakat. Mivel a kertecskére szükség volt –
csak felfelé lehetett. Amint a képen láthatjuk: nem is akárhogyan. Ez a családi munkásház
három emeletet visel büszkén a hátán. Lift nincs.
Nagy N.
30 2017. október 5.