Családi Kör, 2017. október 5.

közélet
Kifogytam-e a szóból?
Talán még ezzel is megvádolhatnak
a rosszindulatú olvasók, miután
végigfutnak az írásomon. Ami
biztos, most egészen más vezérelv
mentén szeretném ismertetni Önökkel
a véleményemet, de remélem, egy nagyon
kényes témában még így is érthető leszek!
„Uralkodók és alattvalók”
14 2017. október 5.
Valamikor, a ’90-es évek elején írtam egy
elemzésfélét a miloševići hatalomról. Akkor
összehasonlítottam működését a Machiavelli
által A fejedelem címűre fordított Il
Principe művében vázolt uralkodási móddal.
Nem tudom, Milošević saját maga találta-e
ki, esetleg tanácsadói hatására tette
azt, hogy szinte egy az egyben lemásolta a
Machiavelli által jó tanácsoknak álcázott elveket.
Egy másik pártvezér beszédei és írásai
Adolf Hitlert visszhangozták, az egy kicsit
később tájékoztatási miniszterként
tevékenykedő politikus mondanivalója pedig
– úgy tűnt – mintha Joseph Goebbels
szövegeit idézte volna. Nem véletlenül becézték
a tárcáját propagandaminisztériumnak
(remélem, ráismernek az illetőre, mert
az, aki igen, tőlem piros pontot fog kapni,
az már más kérdés, hogy a pillanatnyi hatalomtól
mi jár a helyes megfejtőnek).
Mindez azért jutott eszembe, mert végignézve
az Európában hatalmon levő politikai
erőkön és egyéneken, nem találtam
egyetlenegy eredeti gondolat mentén létrejött
szervezetet, tevékenykedő figurát, de
még eredeti gondolatot sem. Itt nemcsak
Szerbiára vagy az anyaországra, hanem az
EU-ra és a többi országra is gondolok. Aki
nem hiszi el, annak csak egy idézet Niccolò
Machiavellitől: „Mindenki azt látja, milyennek
mutatod magad, s csak kevesen értik, milyen
vagy valójában.” (Ezt a Fejedelemnek,
azaz a hatalmat gyakorlónak címezte.)
A többi idézet, melyeket Machiavelli gondolatainak
folyományaiként is értelmezhetünk,
már a 20. és 21. századból származik.
Megkíséreltem valamiféle logikai és időrendi
sorrendbe rakni őket, de hogy mindez
sikerült-e, Önöknek kellene eldönteni, mint
ahogyan azt is, hogy vajon van-e ezekben a
leírt gondolatokban igazságtartalom.
De nézzük az általam kiválasztott
idézeteket:
„Egy magas beosztású vezetőtől [...]
mégsem lehet elvárni, hogy minden gesztusa
őszinte emberi érzéseket tükrözzön.
Biztosra kell mennie, ezért olajozott mechanizmusokat
fejleszt ki magában, és ha a
pillanat úgy kívánja, bármikor arcára képes
csalni egy mosolyt, függetlenül attól, valóban
mosolyoghatnékja van-e.” (Isaac Asimov,
1920. január 2. – 1992. április 6., orosz
származású amerikai író és biokémikus)
„Mikor a kiváltságos helyzetű azzal mentegetőzik
az elnyomottaknak, hogy hiszen
neki is súlyos gondjai vannak, éppen amiatt
van gondban, hogyan tarthatná meg kiváltságos
helyzetét.” (Franz Kafka, 1883. július 3.
– 1924. június 3., német író)
„A kompromisszum nem más, mint ezer
sebből elvérezni. Megfosztja a nagy embereket
az elszántságuktól, a céltudatosságuktól,
az elveiktől, míg végül kisszerű
cselszövők lesznek belőlük, akik körmük
szakadtáig kapaszkodnak a hatalomba.
Amikor ez történik velük, a nagy emberekből
hirtelen nevetséges, szánalmas alakok
válnak.” (Simon Scarrow, 1962. október 3.,
brit író)
„Sajátságos, hogy a huszonegyedik század
elején sem a korruptak kerülnek tömlöcbe,
hanem azok, akik tiltakoznak az
uram-bátyám alapon szétlopott pénzeket
szerző, adó vagy kapó bűnözők tevékenysége
ellen.” (Vámos Miklós, 1950. január 29.
–, író és műsorvezető)
„Diktatúrában csak a diktátornak van
joga gazembernek lenni, a demokráciában
viszont mindenki szabadon lophat,
akinek hivatal adatott.” (Száraz Miklós
György, 1958. május 19. –, József Attila-díjas
író)
„A nemzet a legnagyszerűbb fogalom,
amit az ember ki tudott találni, hogy mögé
suvassza a hatalmi törekvéseit. Ha én hideg
számításból a magam oldalára akarok
állítani tömegeket, nem mondhatom,
hogy tessék szíves lenni engem támogatni,
mert olyan jólesne uralkodni rajtatok.
De ha ügyesen kisajátítom a nemzet fogalmát,
és megfűszerezem némi félelemmel
meg büszkeséggel, mindjárt érezni, hogy
felélénkül a tömeg. És láss csodát, a birkák
követni fognak.” (Bódi Attila, 1970 –, erdélyi
származású író)
„A politikát is emberek művelik, olyanok,
mint mi, csak ügyesebben lopnak. Amit a
tévében látunk tőlük, az pusztán a show
része, amúgy vígan elbeszélgetnek egymással,
talán még a másik vállát is meglapogatják
időnként.” (Kordos Szabolcs, 1981
–, magyar író és újságíró)
Egy idézet, amely egyben ajánlat is, hogyan
lehet védekezni a fenn kipellengérezett
hatalom ellen, hogyan lehet szembeszállni
vele:
„A mosolygó alattvaló mindig fölényben
van az ingerült uralkodóval szemben.” (Heinrich
Böll, 1917. december 21. – 1985. július
16., német író és műfordító)
A végére már csak egy idézet maradt,
amely lehet, hogy csak kifigurázása a politikai
gyakorlatnak. Ha az írója mégsem annak
szánta, akkor pedig elítélendő:
„Soha nem szabad szembeszállni olyasvalakivel,
aki már felmászott a szamárlétrán.”
(Dorthe Nors, 1970. május 20. –, dán
írónő)
Mindez a jogszabályokban
Ennyit a gondolkodók által megélt és
megfogalmazott gyakorlatról. Mindez azért
érdekes, mert minden állam az alkotmányában
olyan szép közhelyeket sorol fel, hogy
már-már elhisszük azt, ez a demokrácia,
ahol élünk, ily módon érvényesül az állampolgárok
jogainak és érdekeinek a megvalósítása
az általunk megválasztott képviselők
közvetítésével. Ezek megtalálhatók Szerbia
alkotmányában is (mint minden önmagát
demokratikusnak nevező állam alapdokumentumának
alapelvei). Idézzük hát:
(szükségtelen kihagyva)
„A Szerb Köztársaság
1. szakasz
A Szerb Köztársaság a szerb nép és az
itt élő valamennyi polgár joguralmon és a
szociális egyenlőségen, a polgári demokrácia
elvein, az emberi és kisebbségi jogokon
és szabadságokon, valamint az európai
elvekhez és értékekhez tartozáson alapuló
állama.
A szuverenitás letéteményesei
2. szakasz
A szuverenitás a polgároktól ered, akik
ezt népszavazás, népi kezdeményezés és
szabadon választott képviselőik révén gyakorolják.
Egyetlen állami szerv, politikai
szervezet, csoport vagy egyén sem sajátíthatja
ki a polgárok szuverenitását, és nem
teremthet hatalmat a polgárok szabadon
kinyilvánított akaratán kívül.
Joguralom
3. szakasz
A joguralom az alkotmány alapvető elve
és az elidegeníthetetlen emberi jogokon
alapul. A joguralom a szabad és közvetlen
választások, az emberi és kisebbségi jogok
alkotmányos szavatolása, a hatalommegosztás,
a független bírósági hatalom és a
hatalom részéről az alkotmány és a törvények
tiszteletben tartása révén nyilvánul
meg.”
(szükségtelen kihagyva)
***
A legvégére már nem maradt más, mint
az „1 000 000 dolláros” kérdés: Mi a valóság?
A gondolkodók által megfogalmazott idézetekben
fellelhető üzenetek vagy az alapdokumentumokban
foglalt alapelvek. Mindenki
adja meg a saját válaszát!
BALLA Lajos