Családi Kör, 2017. október 5.

tóriák című sorozatunkban – s annak egyik korábbi ciklusában sem
– sohasem „csakis és kizárólag” a Szigettel (lásd még: Diákszigettel,
Eurowoodstockkal, Pepsi Szigettel, Sziget Fesztivállal…) foglalkoztunk.
Mindenféle kizárólagosságtól már akkoriban is élesen elhatárolódtunk…
Mindig hagytunk magunknak teret a kitekintésre más
„OD VATIKANA DO IRANA” – MINT ÍRTAM IS, NAGYSZERŰ „CSALÁDI ÉS
BARÁTI KÖRBEN” VETTÜNK RÉSZT A DUBIOZA KOLEKTIV KONCERTJÉN
(MÁNYI HELÉNA ÉS BAJTAI KORNÉL KÖZÖS SZELFIJE A SZIGETRŐL)
fesztiválokra, de a kor jellegzetes, időnként sorsfordító és meghatározó
eseményeire, más jellegű, más típusú rendezvényeire is. Szándékaim
szerint pedig a továbbiakban is így teszünk majd… Így hát
épp ez a sorozat adott lehetőséget arra is, hogy visszaemlékezzünk
a ma már rendszeresen, visszatérően legendásként (fel)emlegetett
AdaFestekre, a Sziget kezdeteivel nagyjából párhuzamos, szép emlékű
vajdasági fesztiválra. De „élő egyenesben” lestünk rá a Nyári
Ifjúsági Játékokra, a Balaton Soundra, a VOLT Fesztiválra, a Szegedi
Ifjúsági Napokra, a Hegyalja fesztiválra, az EXIT-re vagy épp az erdélyi
Félsziget fesztiválra, sőt, még a Középiskolások Művészeti Vetélkedőjére
és az Ünnepi Könyvhétre is. S ki emlékszik ma már a budapesti
Stargarden fesztiválra vagy a kanizsai JUMP-ra? Mindkettő
csak egyszer szerveződött meg, az előbbi 2010-ben, utóbbi pedig
néhány évvel korábban, 2003-ban. És ez a felsorolás még igen hoszszan
folytatható lenne…
Így visszatekintve, a sorozatnak mindvégig – az összes kitekintésével
és elkalandozásával együtt – a Sziget Fesztivál annyiban volt
már a kezdeteknél is a szervező ereje, mintegy origója, hogy ennek
a rendezvénynek (mint a legnagyobbnak és a legmeghatározóbbnak…)
a viszonylatában, viszonyrendszerében elemeztük az eseményeket.
Mintegy igazodási pontként.
A Sziget Fesztivál pedig az idén ünnepelte fennállásának negyedszázados
jubileumát, s ennek a huszonöt esztendőnek – úgy
reméljük! – mindenképp bennünket kellene igazolnia, hiszen mindebből
kirajzolódott (vagy legalábbis kirajzolódhatott…) egy egységes
kultúrtörténeti kép, szemléletmód, eseménysor, amely ide-oda
csapongva, ide-oda csapódva hol sajtótörténetbe, hol színházvagy
filmtörténetbe, hol meg képzőművészeti összegzésbe hajlott.
Tehát összességében – ahogy a Sziget önmagában is – egyfajta kultúrtörténetet
képviselt.
Az érem különböző oldalai
A Szigeti históriák című sorozat első része 2008. október 6-án jelent
meg a Magyar Szó mellékletében, az Üveggolyóban (s tartott
akkor 2010-ig…), majd néhány éves szünet után, 2013-ban mindössze
egyetlenegy újabb résszel jelentkezett, hogy aztán 2014-ben
induljon újra. De ekkor már csak néhány része jelent meg…
„KEZDŐDIIIIK, WHOOOHOOO” – ÍRTA KOROM MARI MÉG A DUBIOZA-
KONCERT LEGELEJÉN, AZTÁN PEDIG…
Az egész tulajdonképpen egy beszélgetésből (talán levélváltásból…)
indult (hiszen utóbbi a maga módján ugyancsak tekinthető
beszélgetésnek…), amikor Mihályi Katalinnal, az Üveggolyó alapító
szerkesztőjével egyeztettünk 2008-ban a szigetes cikkekről. Akkor
mondtam neki, hogy mi ugyan minden évben a lehetőségeinkhez
mérten beszámolunk, korrekt módon igyekszünk tudósítani a
Sziget Fesztiválról, de az éremnek ez csak az egyik oldala. Akkor adhatnánk/kaphatnánk
teljes képet, ha a személyes benyomásokat
is mellé tehetnénk, mintegy élményszerűen. Tehát nem „csakcsupán”
a tudósítás szakmai, újságírói távolságtartásával, tárgyilagosságával,
hanem a szubjektív, személyes élmények felelevenítésével
a megszokottnál valamivel színesebben mesélnénk el ugyanazokat
a történeteket. Vagy sokkal színesebben… Ebből alakulhatna
ki az a művelődéstörténeti, kultúrtörténeti összkép, amelyről épp
az imént beszéltem, s ez adhatna teljes képet a Sziget Fesztiválról,
illetve a teljesség ki nem mondott, de valamilyen szinten mégiscsak
felvállalt igényével. Mihályi Kati pedig örült az ötletnek… Így
indultunk.
Így kezdődött akkor egy évekig tartó nagyszerű együttműködés…
Abban maradtunk tehát, hogy elővesszük a régi, már akkor is
évekkel korábbi cikkeket, tudósításokat, nem is csak a sajátjainkat,
hanem mindazokat, amelyek akár mások tollából is hatással voltak
ránk, illetve szemléletesen illusztrálják az adott esztendei Sziget
hangulatát. S ezeket visszaidézve melléjük rakjuk a személyes
történeteket… A saját, szubjektív történeteinket. S ebből áll majd
össze egy valóban szokatlan katyvasz, amelyből kialakul egy lehetőség
szerint teljes kép. Vagy legalábbis részben teljes… Ha mást
nem, hát az igény szintjén. Sok idézettel, sok személyes meglátással,
hozzászólással, kiegészítéssel, aprósággal, közbenyögéssel és
felszisszenéssel. Élményszerűen. Mintha csak egy asztaltársaságban,
sörözés mellett elevenítenénk fel az élményeket, kötetlenül,
ide-oda csapkodva, csapongva, az asszociációk mentén haladva,
mert erről meg erről épp valami egészen más jutott eszünkbe, s akkor
abban az irányban kanyarodunk el és haladunk tovább.
Éppen ezért nem is számoztuk a sorozat epizódjait, és nem is haladtunk
lineárisan sorban 1993-tól, a Sziget Fesztivál, illetve akkor
még a Diáksziget kezdeteitől, hanem csapongva, ugrabugrálva a
nagy összevisszaságban… Ha például egy 2008-as történetről egy
1996-os hasonló eseménysor jutott eszünkbe, akkor a következő
részben visszaugrottunk néhány évet, s ki tudja?, talán épp 2002-es
vagy 2004-es történettel folytattuk aztán az egészet, ezt a sajátságos
historiográfiát. Élményszerűen, asszociációszerűen… Egy egységes
összkép felé csapongva tova…
Ahogyan a jövő héten is tesszük majd…
(Folytatjuk)
2017. október 5. 41