Családi Kör, 2017. október 5.

gurulunk
Kétszáz éves a kerékpár őse
A futógép szót meghallva nem biztos,
hogy mindenkinek a kerékpározás ugrik
be, pedig a bicikli ősét így hívták,
vagy drezinának, ha valakinek az többet
mond. Az első futógépet 200 éve, 1817-
ben a német Karl von Drais fejlesztette ki.
A futógépnek két kereke van, tehát kerékpár,
de a mai bringákhoz képest távolra
szakadt, tenyeres-talpas rokonnak néz
ki. Az eleje olyan, mint egy frontális balesetet
szenvedett orrszarvúbogár szarva.
A kormányrendszert ugyanis a lovas
kocsiktól kölcsönözték, csak itt nincs ló,
hogy fordítsa a rudat, így azt visszakanyarították
a nyeregben ülőhöz. Oldja meg
saját erőből. A nehéz, majd 30 kilós faalkotmány
és a vasalt kerekek is a szekerekkel
való rokonságot bizonyítják. A kormányzást
segítő könyöklő – amely csak
ígéri a kényelmet – és a Simson motort
idéző nyereg már csak a ráadás. De a legfontosabb
különbség a mai biciklikhez
képest az az, hogy nincs se pedál, se lánchajtás.
A gyakorlott futógépes, lábával a
földet kaparva, kecses balettugrásokhoz
hasonló mozdulatokkal lökte magát előre.
Hídvégi János muzeológus szerint úgy
kell csinálni, mintha a fotelben ülnénk, és
lógáznánk a lábunkat. A mozdulat egyébként
a legtöbb emberben benne van,
gyerekként sokan ültek lábbal hajtós motoron
vagy bringán, tulajdonképpen futógépen
– írja az Index, a futógép kétszáz
éves évfordulója alkalmából.
FREIHERR KARL VON DRAIS „LAUFMASHIENE”, AZAZ FUTÓGÉP ELNEVEZÉSŰ TALÁLMÁNYA
Ha már a kocsiktól lopott ötleteket Von
Drais, kézenfekvő volt, hogy a futógépeket
bognárok készítették, szabvány természetesen
nem volt, így elég sok formájú és
méretű fabringa jelent meg. A méreteket
igyekeztek mindig a megrendelőhöz igazítani,
de elég gyorsan rájöttek, hogy csavarokkal
csak a nyeregmagasságot is lehet
szabályozni, ezután már nem kellett annyi
modell.
A drezinának voltak előképei, csak egy
baj volt velük, kormányt nem találtak ki
hozzájuk, így minden kanyarodás előtt le
kellett szállni a gépről az irányba állításhoz.
Ha nem is könnyen használható a kormányszerkezet,
a futógép mégis nagy lökést
adott a kerékpárfejlődésnek, hiszen hétnyolc
évtized sem telt el megjelenése után,
már kialakultak a ma ismert biciklik. Egyébként
a később elterjedt 26 colos kerékméret
is a drezina sajátja volt.
Karl von Drais találmányát nagyon praktikusnak
látta, és egy mai fejjel nem könynyen
dekódolható sebességtáblázattal
ajánlotta gépét:
– Hegynek fel jó országúton olyan gyorsan
halad, mint egy siető ember;
– Sík vidéken, erős zápor után, mint egy
postai futár a második órában;
– Sík vidéken, száraz gyalogúton, mint
egy ügető ló a negyedik órában;
– Hegytetőről le gyorsabb, mint egy ló
versenyvágtában.
Ezt kilométer per órába nehéz átszámolni
kapásból, de a velocipédezésben is jó,
már veterán kerékpárok világbajnokságát
is szervező Halápi Sándor elmondta, 15-20
kilométer per órás tempót hosszabb távon
is fent lehet tartani a futógéppel. Persze nagyobb
erőfeszítéssel, mintha ugyanilyen
sebességgel tekernénk egy mai bringán. A
csúcssebesség is korlátozott, mert a futógépen
nincsen fék, illetve a hajtó láb maga
a fék is. A lejtőn 30-as tempó fölé gyorsuló
gépet már nagy mutatvány lestoppolni. „A
fa inog, az erős vibráció pedig elfárasztja az
embert, balesetveszélyes gyorsan gurulni
a lejtőn” – mondta Halápi, aki szerint amolyan
„Frédi és Béni”-módra kell megállni.
A cipő persze így kopik, a láb pedig fárad.
Utóbbi a hajtásban is kikészül. Halápi ezt
az idén éppen a karlsruhei veteránkerékpár-vb-n
tapasztalta meg, ötórányi (nyolcvan
kilométernyi) futógépezés után leállt.
Később azért a sprintszámban vb-3. lett. A
gépét pont Hídvégi készítette el, aki pedig
Eb-t nyert.
A muzeológus elmondta, még Németországban
is szinte lehetetlen eredeti drezinákat
találni, a faszerkezet miatt nem valami
tartósak, és hát tényleg csak néhány
évtizedre korlátozódott virágkoruk, így a
múzeumokban lévő futógépek legtöbbje is
rekonstrukció.
A drezinák elég széles körben elterjedtek,
de arról nincs adat, hogy Magyarországra
is került volna belőlük. New Yorkban,
Londonban és Milánóban viszont ki is tiltották
volna a futógépeket. Látszik, hogy a
gyalogos-bringás utálkozás sem új keletű. A
19. század eleji utak sem arra voltak tervezve,
hogy valaki abroncsos fakerékkel simán
guruljon rajtuk, így a futógépesek szívesen
mentek fel a burkolattal ellátott, olykor aszfaltozott
járdákra.
Persze nem ebben a kultúrtörténeti adalékban
kell keresni a drezina fontosságát.
Arról már beszéltünk, hogy a kerékpárfejlődésben
milyen szerepe volt, de Hídvégi
szerint az egyéni (járművel való) közlekedés
megteremtésben is úttörő lett a futógép.
Emellett pedig a társas kapcsolatokat
is fejlesztette. A drezinások hétről hétre öszszegyűltek,
és kikerekeztek egy-egy parkba
vagy erdőbe piknikezni.
Karl von Drais nem csinált nagy üzletet a
futógépből, mert szabadalma csak a Badeni
Nagyhercegségre terjedt ki, azon kívül pedig
mindenki kapott a lehetőségen, és legyártatta
saját kerékpárját. A német báró
azért arra így is büszke lehetett, hogy elindította
a bicikliforradalmat.
A Kétszáz éve két keréken – Kétszáz éves
a futógép kiállítás október 14-ig látogatható
a budapesti Ganz Ábrahám Öntödei
Gyűjteményben.
38 2017. október 5.