Családi Kör, 2017. október 5.
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
Őszülni megyek<br />
HOROGRA AKADVA<br />
Évek óta idegesítenek a kötelező kérdések, hogy hova megyünk<br />
nyaralni vagy telelni. Az idén az utcán állított meg az<br />
egyik helyi tévé stábja, és a riporter a nyaralásomról kezdett<br />
érdeklődni. A tévések igencsak kapkodták a fejüket, amikor<br />
kifakadtam, hogy utálom a nyarat meg a telet, az ilyen hülye<br />
kérdések miatt. Az őszt viszont szeretem, mert senkinek sem<br />
jut eszébe, hogy arról faggasson, hogy hova megyek őszülni.<br />
Nemcsak az említett kérdezgetések miatt szeretem az őszt. Ebben<br />
a korban szinte magától adódik, hogy a búcsúzás, az elmúlás szelíd<br />
évszaka legyen a kedvencem. A csavar abban van, hogy gyerekkorom<br />
óta szinte lelki rokonságot érzek ezekkel a tél előtti hónapokkal.<br />
Amikor a szeptemberi bágyadt nap visszavöröslik a horizontról, mindig<br />
az a 1966-os doroszlói naplemente jut eszembe, mikor utoljára<br />
sétáltam végig a kertünk alatti Mosztonga-parton. Éreztem, hogy valaminek<br />
visszafordíthatatlanul vége szakadt, attól kezdve haza helyett<br />
már csak vendégségbe jöhettem a szeretett vizemhez.<br />
A TARKA RUHÁS FÁK NÉZIK MAGUKAT A VÍZTÜKÖRBEN<br />
Mivel az ősz a ragadozó halak hónapja (legalábbis a szakirodalom<br />
szerint), természetesen ezeket az uszonyosokat zargatom leginkább.<br />
Mint ahogy egyetlen szerelmet sem lehet megmagyarázni,<br />
így vonzódásom oka a csukák, süllők és sügérek horgászata iránt is<br />
válasz nélkül marad. Ha mégis erőltetném az okok kutatását, akkor<br />
az első indok a padláson talált poros, öreg, repedezett bőr aktatáska<br />
lenne. A táskában kampónyi hármas horgokat, rozsdás fémhalakat,<br />
csukakanalakat, drótelőkéket meg más ragadozóknak szánt<br />
kütyüket leltem. Apám régi horgászcuccai voltak, amelyek nálunk<br />
maradtak, és a padlás rag alatti részén megőrződtek.<br />
Az ottani csatornaszakaszon még lehetett csukákat fogni. Valószínű,<br />
hogy a lecsapolt mocsárvilágból kerültek oda, de csak kevés<br />
pecás áldozott időt a becserkészésükre. Az egyik öreg szomszéd, aki<br />
a vízparton múlatta nyugdíjas napjait, mindig feláldozott egy horgászbotot,<br />
amelyet virgonc vörösszárnyúval felcsalizva vetett be a<br />
nádfal szélére. Nem sűrűn, de fogott csukát, igaz, nem kapitálisokat,<br />
leginkább egy-két kilósakat. Megpróbáltam utánozni, de teljesen sikertelenül,<br />
hiszen egyetlen csuka sem akadt a horgomra azokban az<br />
években. Az egy szem doroszlói „minikrokodilomat” évtizedek múltán<br />
fogtam haldarabra, süllőzés közben. Néhai öreg szomszédomnak<br />
azonban köze lehetett a sikeres fogáshoz, mert méterre pontosan az<br />
ő valaha volt helyén akadt horogra az egyetlen ottani őszi csukám.<br />
Számomra az igazi ragadozóhalazás csak a zobnaticai tározó kiépítése<br />
után kezdődött. Ez a Krivaja patak medre köré duzzasztott<br />
BÁLINT-TAVI ZSÁKMÁNY<br />
tó igen gazdag volt ragadozó<br />
halakban. Szinte az összes<br />
őszi napot végighorgásztam<br />
a tavon, ott lógattam egészen<br />
a fagyokig. Ott zsákmányoltam<br />
életem legnagyobb<br />
csukáját, egy 8,4 kilós, majdnem<br />
méteres halat. A csukákat<br />
a dél körüli órákban<br />
fogtuk, alkonyatkor pedig<br />
süllőkapásokra lehetett számítani.<br />
A porciós sügéreknek<br />
nem volt órájuk, mert<br />
eléggé rapszodikusan, minden<br />
rendszerességet mellőzve<br />
cibálták meg a felkínált<br />
haldarabokat vagy apró<br />
razbórákat. Bevallom, ez volt<br />
életem egyetlen „húshorgász”-szakasza,<br />
mert a süllőfogás<br />
szinte biztos volt, és<br />
a kilón felüli fogasoknak a<br />
húsát szeretem legjobban a<br />
halak közül. Miután a tó kezelését<br />
elvették a helyi horgászegyesülettől,<br />
a víz rendszeres<br />
halőrszolgálat nélkül<br />
maradt, és mint szabad prédát<br />
rövid idő alatt kirabolták.<br />
AZ A BIZONYOS MÉTERES CSUKA<br />
A rablóhalazásnak hosszú időre vége szakadt, mígnem híre<br />
ment, hogy az egyik környékbeli horgásztavon szép csukákat lehet<br />
fogni. Attól kezdve, ha megszelídülnek a nyári perzselő napsugarak,<br />
ha az ablak alatti gyümölcsfáim haragoszöld levelein megjelenik<br />
a sárga csipke, akkor a biológiai vekkerem átvált az őszi üzemmódra.<br />
Ekkor szerelni kezdek, előveszem a csukázó felszerelést, a<br />
melegebb ruhadarabokat, búcsúpuszit hintek a családnak, és lemondok<br />
minden más kötelezettséget. Aztán fogom magam, és elmegyek<br />
őszülni.<br />
HUZSVÁR József<br />
<strong>2017.</strong> <strong>október</strong> <strong>5.</strong> 37
Change language