Családi Kör, 2017. október 5.
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
FORRADALMAINK<br />
Fakuló forradalmi fények –<br />
17 évvel később<br />
Egyes szám és első személy, hiszen tevékeny<br />
résztvevője voltam a korabeli<br />
eseményeknek. Nehéz lenne elvonatkoztatott,<br />
akkori vagy utólagos visszaemlékezések<br />
alapján írni azokról a kora<br />
őszi napokról. Talán elnézi az Olvasó,<br />
hogy ilyen személyes hangú írással<br />
próbálom emlékeztetni az események<br />
résztvevőit és tanúit, vagy a fiatalabbakat,<br />
akik nem emlékezhetnek 2000 <strong>október</strong>ére…<br />
A demokratúra<br />
Konrád György nevezte így az autoriter<br />
vagy félig autoriter társadalmi rendszereket.<br />
A személyi kultuszt építő és ápoló<br />
diktatórikus társadalmi berendezéseket,<br />
amelyek egyikét Slobodan Milošević neve<br />
fémjelzi. Immár három évtizede, hogy egyfajta<br />
puccsal átvette a hatalmat az akkori<br />
Kommunista Szövetségben. Legyőzött ellenfelét,<br />
a demokratikus változások hívének<br />
tartott Ivan Stambolićot aztán 2000 augusztusában<br />
meggyilkolták az állami erőszakszervezet<br />
hithű alkalmazottai.<br />
Ezt megelőzően, az 1996-os választások<br />
után a hatalmon levők a meghamisított<br />
eredményeket népszerűsítették, azt szajkózva,<br />
hogy minden kis faluban győztek,<br />
viszont a nagyobb városokban kialakult –<br />
számukra kedvezőtlen – eredményeket rejtegették.<br />
Jöttek az utcai felvonulások, bekövetkezett<br />
az ellenzéki erők tömörülésének<br />
első szakasza, és megérkezett Belgrádba<br />
Felipe González korábbi spanyol miniszterelnök<br />
Európa képviselőjeként és közvetítőjeként.<br />
Hiszen ekkorra már mindenkinek<br />
elege volt az ókontinensen a miloševići<br />
háborúkból, és Brüsszelben is úgy gondolták:<br />
meg kell állítani a „balkáni hentesnek”<br />
is nevezett egykori bankárt, aki politikusként<br />
maga mögé állította a szerbiai tömegeket.<br />
Hosszú vajúdás után megszületett<br />
a Lex specialisnak nevezett külön törvény,<br />
a választások (többé-kevésbé) valós eredményeinek<br />
megfelelően felálltak az új önkormányzatok,<br />
a korábbiaktól eltérő politikai<br />
erőviszonyokat tükröző helyhatóságok.<br />
Dr. Zoran Đinđić, a Demokrata Párt elnöke<br />
lett Belgrád polgármestere. Kasza József<br />
akkori szabadkai városelnök többször<br />
is megpróbált találkozót összehozni<br />
dr. Demszky Gábor budapesti főpolgármesterrel,<br />
de ez csak egyszer sikerült. A magyar<br />
Érdekes, hogy a demokratúrának nevezett rendszer fennmaradt,<br />
az igazi tömeges megmozdulások nem közvetlenül a NATO<br />
légierejének bombázása után, tehát 1999 őszén, hanem egy évvel<br />
később kezdődtek. Ekkor azonban még a belgrádi szerb barátaim<br />
sem azért hibáztatták Slobodan Miloševićet, mert négy háborút<br />
indított az egykori közös országban, hanem mert mindegyiket<br />
elvesztette.<br />
8 <strong>2017.</strong> <strong>október</strong> <strong>5.</strong><br />
VOLTAK, AKIK A MUNKÁBÓL SIETTEK SZABADKA<br />
KÖZPONTJÁBA A LETARTÓZTATOTT ROBERTINO<br />
KNJUR SZABADON BOCSÁTÁSÁT KÖVETELNI<br />
politikust ugyanis a szerb határőrizeti (meg<br />
egyéb) szervek többször is visszaküldték<br />
a határról. Alkalmam nyílt így megismerni<br />
a belgrádi politikust, hiszen Demszky távolmaradása<br />
miatt – fordítóként – munka<br />
nélkül maradtam. Találkoztunk ugyan korábban,<br />
az egyik 1996. decemberi belgrádi<br />
tüntetésen, amikor a VMSZ maroknyi csapatának<br />
részeként ott lehettem a felvonuló<br />
tömegben az élen menetelő politikusok közelében,<br />
majd egy szabadkai ellenzéki tüntetésen<br />
is, de beszélgetni csak ekkor volt alkalmam<br />
a későbbi mártír miniszterelnökkel.<br />
Érdekes, hogy a demokratúrának nevezett<br />
rendszer fennmaradt, az igazi tömeges<br />
megmozdulások nem közvetlenül a NATO<br />
légierejének bombázása után, tehát 1999<br />
őszén, hanem egy évvel később kezdődtek.<br />
Holott ha valami, akkor a pusztító légitámadások<br />
kiválthatták volna a népharagot. Ekkor<br />
azonban még a belgrádi szerb barátaim<br />
sem azért hibáztatták Slobodan Miloševićet,<br />
mert négy háborút indított az egykori<br />
közös országban, hanem mert mindegyiket<br />
elvesztette.<br />
A kritikus tömeg<br />
A szociológusok és szociálpszichológusok<br />
által definiált szükséges többség, a kritikus<br />
tömeg sehogyan sem akart összeállni,<br />
hogy megdöntse a fennálló rendszert.<br />
Voltak ugyan szórványos, tömeges vagy<br />
kevésbé tömeges tüntetések, ilyen-olyan<br />
tiltakozások, viszont átütő erejű tömegmegmozdulások<br />
csak 2000 őszére alakultak<br />
ki. Ezt látva az ellenzéki vezetők (a legapróbb<br />
pártok vezetői is) elérkezettnek látták<br />
az időt, hogy az elégedetlenek egyre növekvő<br />
táborának élére álljanak.<br />
Akkori értesüléseim szerint megalakultak<br />
az ellenzékiek helyi törzskarai, amelyek<br />
többsége ugyan nem tudta, hogy egészen<br />
pontosan mit kell tennie, de azt megértette,<br />
hogy ellen kell állnia. Ez pedig nehéz volt a<br />
maihoz hasonló médiasötétségben, amikor<br />
a hatalom minden ellenzéki (vagy annak<br />
minősített) hangot igyekezett elnémítani.<br />
Érdekes egyébként, hogy a tájékoztatási<br />
miniszter a néhai Mirko Marjanović kormányában<br />
(amelyet „vörös-fekete” koalíciónak<br />
is neveztek) Aleksandar Vučić, a Szerb Radikális<br />
Párt akkori főtitkára volt. Kormányfőhelyettesként<br />
ott találjuk abban a „nemzetmentő”<br />
kabinetben dr. Vojislav Šešeljt,<br />
a szélsőségesek elnökét és helyettesét, Tomislav<br />
Nikolićot is.<br />
Milošević állítólag felesége, dr. Mirjana<br />
Marković egyetemi tanár, a Jugoszláv Egyesült<br />
Baloldal (JUL) elnöke sugallatára döntött<br />
úgy, hogy a törvényes határidő lejárta<br />
előtti időpontra, 2000 őszére kiírja az elnökválasztást,<br />
a jugoszláv parlamenti választásokkal<br />
egy időben. Nyilván abban bíztak,<br />
hogy pártjaik és támogatóik képesek<br />
lesznek mozgósítani a tömegeket az újabb<br />
mandátum megszerzésére.<br />
Elszámolták-e magukat, vagy azoknak<br />
van igazuk, akik szerint a politikus pártelnökfeleség<br />
amolyan botcsinálta szociológus<br />
és politológus volt, ma már nehéz
Change language