04.10.2017 Views

Családi Kör, 2017. október 5.

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.

FORRADALMAINK<br />

Fakuló forradalmi fények –<br />

17 évvel később<br />

Egyes szám és első személy, hiszen tevékeny<br />

résztvevője voltam a korabeli<br />

eseményeknek. Nehéz lenne elvonatkoztatott,<br />

akkori vagy utólagos visszaemlékezések<br />

alapján írni azokról a kora<br />

őszi napokról. Talán elnézi az Olvasó,<br />

hogy ilyen személyes hangú írással<br />

próbálom emlékeztetni az események<br />

résztvevőit és tanúit, vagy a fiatalabbakat,<br />

akik nem emlékezhetnek 2000 <strong>október</strong>ére…<br />

A demokratúra<br />

Konrád György nevezte így az autoriter<br />

vagy félig autoriter társadalmi rendszereket.<br />

A személyi kultuszt építő és ápoló<br />

diktatórikus társadalmi berendezéseket,<br />

amelyek egyikét Slobodan Milošević neve<br />

fémjelzi. Immár három évtizede, hogy egyfajta<br />

puccsal átvette a hatalmat az akkori<br />

Kommunista Szövetségben. Legyőzött ellenfelét,<br />

a demokratikus változások hívének<br />

tartott Ivan Stambolićot aztán 2000 augusztusában<br />

meggyilkolták az állami erőszakszervezet<br />

hithű alkalmazottai.<br />

Ezt megelőzően, az 1996-os választások<br />

után a hatalmon levők a meghamisított<br />

eredményeket népszerűsítették, azt szajkózva,<br />

hogy minden kis faluban győztek,<br />

viszont a nagyobb városokban kialakult –<br />

számukra kedvezőtlen – eredményeket rejtegették.<br />

Jöttek az utcai felvonulások, bekövetkezett<br />

az ellenzéki erők tömörülésének<br />

első szakasza, és megérkezett Belgrádba<br />

Felipe González korábbi spanyol miniszterelnök<br />

Európa képviselőjeként és közvetítőjeként.<br />

Hiszen ekkorra már mindenkinek<br />

elege volt az ókontinensen a miloševići<br />

háborúkból, és Brüsszelben is úgy gondolták:<br />

meg kell állítani a „balkáni hentesnek”<br />

is nevezett egykori bankárt, aki politikusként<br />

maga mögé állította a szerbiai tömegeket.<br />

Hosszú vajúdás után megszületett<br />

a Lex specialisnak nevezett külön törvény,<br />

a választások (többé-kevésbé) valós eredményeinek<br />

megfelelően felálltak az új önkormányzatok,<br />

a korábbiaktól eltérő politikai<br />

erőviszonyokat tükröző helyhatóságok.<br />

Dr. Zoran Đinđić, a Demokrata Párt elnöke<br />

lett Belgrád polgármestere. Kasza József<br />

akkori szabadkai városelnök többször<br />

is megpróbált találkozót összehozni<br />

dr. Demszky Gábor budapesti főpolgármesterrel,<br />

de ez csak egyszer sikerült. A magyar<br />

Érdekes, hogy a demokratúrának nevezett rendszer fennmaradt,<br />

az igazi tömeges megmozdulások nem közvetlenül a NATO<br />

légierejének bombázása után, tehát 1999 őszén, hanem egy évvel<br />

később kezdődtek. Ekkor azonban még a belgrádi szerb barátaim<br />

sem azért hibáztatták Slobodan Miloševićet, mert négy háborút<br />

indított az egykori közös országban, hanem mert mindegyiket<br />

elvesztette.<br />

8 <strong>2017.</strong> <strong>október</strong> <strong>5.</strong><br />

VOLTAK, AKIK A MUNKÁBÓL SIETTEK SZABADKA<br />

KÖZPONTJÁBA A LETARTÓZTATOTT ROBERTINO<br />

KNJUR SZABADON BOCSÁTÁSÁT KÖVETELNI<br />

politikust ugyanis a szerb határőrizeti (meg<br />

egyéb) szervek többször is visszaküldték<br />

a határról. Alkalmam nyílt így megismerni<br />

a belgrádi politikust, hiszen Demszky távolmaradása<br />

miatt – fordítóként – munka<br />

nélkül maradtam. Találkoztunk ugyan korábban,<br />

az egyik 1996. decemberi belgrádi<br />

tüntetésen, amikor a VMSZ maroknyi csapatának<br />

részeként ott lehettem a felvonuló<br />

tömegben az élen menetelő politikusok közelében,<br />

majd egy szabadkai ellenzéki tüntetésen<br />

is, de beszélgetni csak ekkor volt alkalmam<br />

a későbbi mártír miniszterelnökkel.<br />

Érdekes, hogy a demokratúrának nevezett<br />

rendszer fennmaradt, az igazi tömeges<br />

megmozdulások nem közvetlenül a NATO<br />

légierejének bombázása után, tehát 1999<br />

őszén, hanem egy évvel később kezdődtek.<br />

Holott ha valami, akkor a pusztító légitámadások<br />

kiválthatták volna a népharagot. Ekkor<br />

azonban még a belgrádi szerb barátaim<br />

sem azért hibáztatták Slobodan Miloševićet,<br />

mert négy háborút indított az egykori<br />

közös országban, hanem mert mindegyiket<br />

elvesztette.<br />

A kritikus tömeg<br />

A szociológusok és szociálpszichológusok<br />

által definiált szükséges többség, a kritikus<br />

tömeg sehogyan sem akart összeállni,<br />

hogy megdöntse a fennálló rendszert.<br />

Voltak ugyan szórványos, tömeges vagy<br />

kevésbé tömeges tüntetések, ilyen-olyan<br />

tiltakozások, viszont átütő erejű tömegmegmozdulások<br />

csak 2000 őszére alakultak<br />

ki. Ezt látva az ellenzéki vezetők (a legapróbb<br />

pártok vezetői is) elérkezettnek látták<br />

az időt, hogy az elégedetlenek egyre növekvő<br />

táborának élére álljanak.<br />

Akkori értesüléseim szerint megalakultak<br />

az ellenzékiek helyi törzskarai, amelyek<br />

többsége ugyan nem tudta, hogy egészen<br />

pontosan mit kell tennie, de azt megértette,<br />

hogy ellen kell állnia. Ez pedig nehéz volt a<br />

maihoz hasonló médiasötétségben, amikor<br />

a hatalom minden ellenzéki (vagy annak<br />

minősített) hangot igyekezett elnémítani.<br />

Érdekes egyébként, hogy a tájékoztatási<br />

miniszter a néhai Mirko Marjanović kormányában<br />

(amelyet „vörös-fekete” koalíciónak<br />

is neveztek) Aleksandar Vučić, a Szerb Radikális<br />

Párt akkori főtitkára volt. Kormányfőhelyettesként<br />

ott találjuk abban a „nemzetmentő”<br />

kabinetben dr. Vojislav Šešeljt,<br />

a szélsőségesek elnökét és helyettesét, Tomislav<br />

Nikolićot is.<br />

Milošević állítólag felesége, dr. Mirjana<br />

Marković egyetemi tanár, a Jugoszláv Egyesült<br />

Baloldal (JUL) elnöke sugallatára döntött<br />

úgy, hogy a törvényes határidő lejárta<br />

előtti időpontra, 2000 őszére kiírja az elnökválasztást,<br />

a jugoszláv parlamenti választásokkal<br />

egy időben. Nyilván abban bíztak,<br />

hogy pártjaik és támogatóik képesek<br />

lesznek mozgósítani a tömegeket az újabb<br />

mandátum megszerzésére.<br />

Elszámolták-e magukat, vagy azoknak<br />

van igazuk, akik szerint a politikus pártelnökfeleség<br />

amolyan botcsinálta szociológus<br />

és politológus volt, ma már nehéz

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!