Családi Kör, 2017. október 5.
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
SZIGETI HISTÓRIÁK<br />
2017<br />
Ezeregy fesztiváléj legszebb meséi<br />
Nemcsak Brano Jakubovićnak, a bosnyák Dubioza kolektiv<br />
zenekar tagjának, de nekünk is – családi és baráti körben<br />
egyaránt – az 1996-os volt az első igazán jelentős Sziget-élményünk.<br />
Mint sorozatunk előző részében már jeleztem is, ő<br />
hosszú idő után akkor jutott ki először a háborús Szarajevóból,<br />
s egy magyarországi bevásárló túrán látta a fesztivál plakátjait,<br />
amelyektől kisebbfajta sokkot kapott. Azóta persze<br />
már az akkor vásárolt Traubisoda is rég elfogyott… Habár én<br />
már a korábbi években is lestem Zentáról a magyarországi tévécsatornákon<br />
a Diákszigetről és az Eurowoodstockról készült<br />
tudósításokat, meg hát a különböző lapokban, újságokban<br />
mindenféléket összeolvastam a fesztiválról, csak 1996-ban sikerült<br />
először feljutnunk a rendezvényre.<br />
Talán senkinek sem kell bemutatnom Vajdaságban a szerencsére<br />
már mögöttünk hagyott kilencvenes éveket. De fiatal szülőkként akkoriban<br />
esélyünk sem volt eljutni bármiféle nyaralásra vagy üdülésre,<br />
nemhogy komolyabb fesztiválélményekben gondolkodhattunk<br />
volna. Ezért is jött kapóra, hogy Balla Lajos – Laci, az oromhegyesi<br />
Zitzer Szellemi Köztársaság guruja, felvette a kapcsolatot a szervezőkkel,<br />
s így a szép emlékű Napló című hetilap lett abban az évben a<br />
még megmaradt miloševići Kis-Jugoszlávia területén az ekkorra már<br />
Pepsi Sziget névre átkeresztelt fesztivál jegyeinek, belépőinek kizárólagos<br />
forgalmazója. Ha sokat ugyan nem is adtunk el, de legalább<br />
az együttműködés beindult… Mindennek a tetejében pedig a fesztivál<br />
színházi sátrában Napló-élőújságot is tartottunk, amelynek részeként<br />
egykori évfolyamtársammal, színészbarátommal, Molnár Zoltánnal,<br />
alias Molesszel az Úgy és némiképp című vizsgaelőadásunkat<br />
is eljátszottuk. Így kerültünk hát a Szigetre…<br />
ÍGY KÉSZÜLT AZ INTERJÚ: SZEKERES W. ISTVÁN ÉS BRANO JAKUBOVIĆ<br />
Eltelt időközben huszonegy esztendő, Brano Jakubović másodszor<br />
is nagykorúvá vált, s az idén, a mínusz egyedik napi programban már<br />
ott állt a Sziget nagyszínpadán, mi pedig – családi és baráti körben<br />
egyaránt – ott tomboltunk a nézőtéren a Dubioza kolektiv koncertjén,<br />
tapsoltunk és „csápoltunk” neki… És persze a zenésztársainak is!<br />
Még egyszer a Dubiozáról<br />
Szekeres W. István, a magyarországi Origo című hírportál munkatársaként<br />
két évvel ezelőtt a Szegedi Ifjúsági Napokon készített<br />
interjút Brano Jakubovićtyal. Idézzük fel most ennek a beszélgetésnek<br />
még egy részletét:<br />
„– A számaitokban előkerül Putyin, Obama, Merkel és Sárközy<br />
neve, de a régió politikai vezetői is szerepelnek, Tomislav Nikolićtól<br />
(szerb államfő) Željko Komšićig és Bakir Izetbegovićig (neves<br />
boszniai politikusok). De a közéletben is aktívan részt vesztek,<br />
a tavaly tavaszi boszniai tüntetéseken ingyenes unplugged<br />
koncerteket adtatok a tüntetőknek. Mit érhet el egy rockzenész<br />
a politikában?<br />
MOST! – MINDÖSSZE ENNYIT ÍRTAM AUGUSZTUS 9-ÉN DÉLUTÁN A<br />
MOBILTELEFONNAL KÉSZÜLT FÉNYKÉP MELLÉ, AMELYET AKKOR „ÉLŐ<br />
EGYENESBEN” TÖLTÖTTEM FEL A FACEBOOK INTERNETES KÖZÖSSÉGI<br />
PORTÁLRA A DUBIOZA KOLEKTIV KONCERTJE KÖZBEN<br />
– Nem akarunk romantikus forradalmárok lenni, nem akarunk<br />
Che Guevarával versenyezni a pólóboltokban. Ugyanakkor fontosnak<br />
éreztük, hogy támogassuk, inspiráljuk a tüntetőket, hiszen ezek<br />
teljesen spontán megmozdulások voltak, nem kötődtek egyetlen<br />
konkrét politikai erő nevéhez sem. Megtestesítették azt az ideált,<br />
amit igyekszünk képviselni: az embereknek maguknak kell feltenniük<br />
a kérdéseket és megtalálni a válaszokat. De nem ez volt az első<br />
politikai szereplésünk: még a 2010-es választások idején részt vettünk<br />
egy programban, aminek az volt a célja, hogy a fiatalok menjenek<br />
el szavazni. Mindegy, kire szavaznak, csak menjenek el. A program<br />
jelszava a „Ha nincs jó, válaszd a kisebbik rosszat” volt. Ennek<br />
a keretében tartottunk nagy, ingyenes szabadtéri koncerteket. Jellemző<br />
a politikai apátiára, hogy a kampányidőszakban tartott koncertjeinken<br />
egy-egy adott városban mindig többen voltak, mint<br />
ugyanott a pártok rendezvényein – összesen. A választásnak akkor<br />
az SDP volt az esélyese, így ránk sütötték, hogy a kampányunkkal<br />
az SDP szekerét toljuk. Ezért aztán kénytelen voltam egy élő rádióműsorban<br />
elmondani, mit gondolok róluk. Na, utána aztán nem<br />
is vádoltak minket SDP-pártisággal többet (nevet). Amúgy minden<br />
létező boszniai párt megkeresett már minket, hogy támogassuk<br />
őket, jó sok pénzért cserébe. Gondolkodás nélkül mondtunk nemet.<br />
A választáson én magam speciel üres lappal szavaztam.” (Szekeres<br />
W. István: Interjú a menekültekről, a boszniai politikáról és az<br />
ingyen zeneletöltésről, Figyelő, 201<strong>5.</strong> augusztus 31.)<br />
Az igazodási pont bűvöletében<br />
Odáig jutottunk sorozatunk előző részében történetünk rejtett<br />
szálainak, útvesztőinek felfejtésével/feltárásával, hogy a Szigeti his-<br />
40 <strong>2017.</strong> <strong>október</strong> <strong>5.</strong>
Change language