Editoriali NN. 77/78 - Osservatorio Letterario
Editoriali NN. 77/78 - Osservatorio Letterario
Editoriali NN. 77/78 - Osservatorio Letterario
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
megvonják az iskolai végzettségüktől a külföldi<br />
állampolgárokat. Egyébként a magánszektorban a<br />
külföldi diplomásokat minden probléma nélkül<br />
alkalmazták az annak megfelelő pozíciókban. Hát ez<br />
nagy elégtétel volt számomra, de sokszor eszembe<br />
jutott, ha Dr. Costanzo nem lépett volna közbe, nem<br />
jött volna segítségemre, akkor a miniszter úr ugyanúgy<br />
intézkedett volna?!<br />
Az is eszembe jut, hogy hány munkafelvételi<br />
pályázaton vettem részt, nemcsak lakóhelyemen s<br />
annak környékén, hanem járáson, megyén kívül is nem<br />
kis összegeket költve illetékbélyegekre – mert akkor<br />
illetékbélyeges jelentkezőlapot kellett leadni – és az<br />
iskolai végzettségeket tanúsító hiteles fénymásolatokra,<br />
amelyek bizony nem voltak olcsó kiadások... s<br />
kiderült – mint ahogy ma is így van – mindezek csak<br />
színjátszások, az adott önkormányzati pénztár<br />
gazdagítása, s olyan az áhított munkalehetőség<br />
elnyerése, mint a telitalátos lottó szelvény eltalálása!<br />
Többszáz jelentkező 1-10 állásra... Ráadásul már a<br />
pályázat nyilvános meghírdetése előtt tudják, hogy ki<br />
nyeri meg azt. (Most is így megy, most a lányom éli át<br />
ugyanazt, amit én annak idején.)<br />
Ugyanez volt a helyzet, amikor hiába feleltem meg<br />
minden tekintetben a jogtudományi egyetem könyvtárosi<br />
állásának, s ráadásul egyetlen jelentkező voltam,<br />
nem kaphattam meg az állást: arra hivatkoztak, hogy 1<br />
napja töltöttem be a megjelölt életkorhatárt, nem<br />
nyerhetem el még akkor sem, ha én vagyok csak az<br />
egyetlen jelentkező. Az alkalmazott mutatta is, hogy a<br />
listán csak az én nevem szerepelt, mint pályázó. Ez is<br />
bizonyítéka annak, hogy azt a munkakört már<br />
megkapta valaki – lehet hogy belső körökből – , de<br />
mivel hivatalból meg kellett hírdetni az állást,<br />
nyilvánossá tették... Hát így zajlottak és zajlanak a<br />
dolgok a baloldali Emilia-Romagna és függetlenül a<br />
politikai színtől, az egész szép Itália földjén...<br />
1989/1990-ben az is megesett egy import-export<br />
csempekereskedő cég esetében, hogy nem fizették ki<br />
az elvégzett munkám után járó honoráriumomat és a<br />
költségek visszatérítését, a cégigazgató ügyvédje révén<br />
azt írta, hogy soha nem lettem megbízva mindazzal,<br />
amit végrehajtottam. Én írásos megbízást akartam, de<br />
férjem, aki jártas volt a munkaerő felvételben is, azt<br />
javasolta, hogy elégedjem meg a szóbeli megbízással,<br />
mert bizamatlanság lenne a részemről az írásbeli<br />
megbízás kérése. Nos, másfélmillió lírába került míg<br />
mindent megszerveztem a magyarországi üzletkötést<br />
illetően. Mindezt jeleztem a cég városi<br />
rendőrkapitányságának, a bejelentésem a ferrarai<br />
főkapitánysághoz került, s az ügyintéző rendőrtiszt azt<br />
mondta, hogy a bíróságnak kell feljelentést tennem, ha<br />
tovább akarom vinni az ügyet, de barátilag javasolta,<br />
hogy álljak el ettől; a horribilis ügyvédi költségek miatt<br />
nem ajánlja a végtelen hosszúra elnyúló, bírósági<br />
eljárást. Így aztán nem tettem feljelentés a ferrarai<br />
bíróságon, ismervén az igazságszolgáltatás itteni<br />
helyzetét... A magas ügyvédi költségek miatt sokan<br />
hasonlóképpen cselekszenek, mint ahogy én tettem, s<br />
ezért is mernek így viselkedni ezek a gazemberek. Mert<br />
az ilyenek azok. Ez csak egy kis kóstoló a sok<br />
igazságtalanságból, amiben itt részem volt...<br />
Természetesen ilyen és egyéb panaszaimra jól esett<br />
volna néha egy kis vígasztaló, megértő szó a «te akartál<br />
elmenni itthonról», «ahhoz, hogy otthon bezárva légy,<br />
kár volt tanári diplomát szerezned», «bezzeg mások,<br />
így és úgy...», «jobban örülnénk, ha befejeznéd az<br />
egyetemet» és ezekhez hasonló «finomságok» helyett.<br />
Ilyenkor enyhítőként hatottak az irodalmi sikerek,<br />
díjazások, amelyek csak nekem jelentettek sokat, itteni<br />
és hazai hozzátartozóim közül egyeseknek csak<br />
lekicsinylést... Ezek után már le is szoktam a<br />
kitüntetéseimről és egyéb eredményeimről bármiféle<br />
tájékoztatást adni a magyarországiaknak, az itteniek<br />
meg csak a napilapokból, vagy országos lapokból<br />
értesülhettek elért eredményeimről... Szerencsére a<br />
negatív jelenségek eltörpülnek a pozitív tapasztalatok<br />
mellett, s még hasznosak is voltak, mert egyre inkább<br />
ösztönöztek, serkentettek. Minél jobban piszkáltak,<br />
bántottak, annál inkább a legjobbakat tudtam kihozni<br />
magamból s nem hagytam el sosem magam, még a<br />
leküzdhetetlennek látszó akadályok ellenére sem.<br />
Nagyon ritkán történt meg, hogy valamit feladtam,<br />
általában lehetetlen nem ismerek... Mindig is szerettem<br />
a kihívásokat s addig nem nyugodtam, amíg meg nem<br />
valósítottam... Igyekszem mindig a legjobb tudásom<br />
szerint dolgozni, képességeim, felkészültségem,<br />
tehetségem és hiányosságaim tudatában töretlenül a<br />
kitűzött célok elérésére fordítom minden energiámat,<br />
amelyekben benne foglaltatnak az olaszországi<br />
folyamatos, intézményes-, oktatásügyi-, önkormányzati-<br />
stb. és egyéni tanulmányok, képzések, továbbképzések,<br />
mint a két legutóbbi posztegyetemi egyetemi<br />
olasztanári és kiadói, újságírói maszterek is... Ez<br />
utóbbiakat életem második legtragikusabb időszakában<br />
végeztem el, édesanyám betegsége és elhunyta<br />
évében... Mindezt a saját műveltségem, szakmai<br />
képzésem érdekében, ami a tevékenységeimhez<br />
szükséges, elkerülhetetlen, hiszen a korom miatt már<br />
hosszú idő óta nem reménykedhetem biztos, fizetett<br />
állásban. Sajnos 2008 őszétől tanítványok nélkül<br />
maradtam... Szellemi szabadfoglalkozásúként alkalmi<br />
munkákat végzek, ha van rá igény és kereslet, ha<br />
kapok megbízást s ezekből állom a sajtóvállalkozásom<br />
költségeit. Szerencsémre, a legkritikusabb,<br />
legreménytelenebb időszakokban mindig akadt egy<br />
mentőöv, amibe belekapaszkodhattam, mindig olyankor<br />
adódtak nagyobb lélegzetű vagy huzamosabb ideig<br />
tartó megbízások...<br />
Az <strong>Osservatorio</strong> Letterariónak mindenesetre és<br />
tulajdonképpen nagyon sok mindent köszönhetek,<br />
elsősorban az olasz újságírói tagságomat, majd az<br />
alkalmi fordítói- és tolmács munkaköri lehetőségeket<br />
különféle intézményeknél, szak- és műfordításokat<br />
fordítóirodáknak, nemcsak lakóhelyem körzetében,<br />
hanem városon kívül, más megyékben, tartományokban<br />
is, valamint egyetemi diplomások magyar nyelvű<br />
oktatását. A periodikámnak köszönhetően nagyon sok<br />
értékes emberrel találkoztam a világ minden tájáról,<br />
akik magyarul, angolul, franciául, spanyolul és latinul írt<br />
leveleikkel kerestek fel. Nagy meglepetést és örömet<br />
szerzett az a tény, hogy a legkülönbözőbb kutatási<br />
területekről számos világhírű tudós a világ minden<br />
tájáról, hazánkat is beleértve; hazai kiváló, írók, költők,<br />
művészek jelentkeztek levélben vagy telefonon, akik<br />
közül néhányan az <strong>Osservatorio</strong> <strong>Letterario</strong> levelezőivé,<br />
távmunkatársaivá is váltak. Elég csak végiglapozni az<br />
eddig kiadott példányokat, nyomon lehet követni az<br />
190<br />
OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove A<strong>NN</strong>O XIV/XV – <strong>NN</strong>. <strong>77</strong>/<strong>78</strong> NOV. – DIC./GEN. – FEBB. 2010/2011