NN. 69/70 LUGLIO-AGOSTO/SETTEMBRE-OTTOBRE 2009

Gyöngyös Imre (1932) ― Wellington (Új-
Zéland)
ANYÁM ELVÉT IDÉZŐ KIS SZONETT
Mi illenék pillangó kellemedbe?
Az igazság, mely könnyeket fakaszt,
vagy ajkaidra, ha mosolyt rebegne
kegyes hazugság, gyógyító malaszt?
Realizmusunk csak így eltemetve
vén őszből is varázsol új tavaszt,
lelked deríti áldott kikeletre
és bűbájával ápolgatja azt.
Míg eszed minden rútat, rosszat elvet,
(s ez rótta fel anyám magas korát!)
ha csak a szépre, jóra van figyelmed,
sok buktatódat könnyen hágod át.
Ha csúf valóság nem tör mind elő,
az élet jobban elviselhető!
1996 előtt
SHAKESPEARE-SOROZAT– VI.
William Shakespeare (1564-1616)
3. Sonnet
Look in thy glass, and tell the face thou viewest.
Now is the time that face should form another;
Whose fresh repair if now thou not renewest,
Thou dost beguile the world, unbless some mother.
For where is she so fair whose unear'd womb
Disdains the tillage of thy husbandry?
Or who is he so fond will be the tomb
Of his self-love, to stop posterity?
Thou art thy mother's glass, and she in thee
Calls back the lovely April of her prime;
So thou through windows of thine age shalt see,
Despite of wrinkles, this thy golden time.
But if thou live rememb'red not to be,
Die single, and thy image dies with thee.
Gyöngyös Imre fordítása
Pillants tükrödbe s mondjad el a képnek:
itt az idő változtatni az arcod,
mert hogyha az megújulást nem ér meg,
anya-áldást s világot kell csalnod.
Van-e szépség, ki méhe parlagának
tiltaná férji művelésedet?
Vagy: van, ki szerelmese önmagának
s utókorának vége az lehet?
Virágzásának kor tavaszát
anyád idézi, kinek tükre vagy,
hogy lásd idődnek ablakain át,
ráncokkal együtt, arany korodat.
Ha nem őriz meg az emlékezet,
magad halsz, s képed is meghal veled.
Gy.I. megjegyzése:
A Bárd, özvegységében, csak úgy, mint a 2.
szonettben, házasságon töri a fejét. Ez az ideje egybe
esik a kocsmárosné terhességével. Az utókor tudja rég,
hogy fia lett, de nem is házasodott meg másodszor.
Helyenként Szabó Lőrinc olyan tömörségű fordítást
talált, amit nem lehet javítani és, ha nem akar az ember
plagizálni, nagyon nehéz átfogalmazni és főleg
átverselni az angol szöveget.
4. Sonnet
Unthrifty loveliness, why dost thou spend
Upon thyself thy beauty’s legacy?
Nature’s bequest gives nothing, but doth lend
And being frank, she lends to those are free.
Then beauteous niggard, why dost thou abuse
The bounteous largess given thee to give?
Profitless usurer, why dost thou use
So great a sum of sums, yet canst not live?
For having traffic with thyself alone,
Thou of thyself thy sweet self dost deceive.
Then how when nature calls thee to be gone,
What acceptable audit canst thou leave?
Thy unus’d beauty must be tomb’d with thee,
Which, used lives th’ executor to be.
Szabó Lőrinc fordítása
Szabó Lőrinc fordítása
Tékozló báj, mért pazarlod saját
gyönyörödre szépséged örökét?
Nézz tükrödbe, s mondd az arcnak, melyet látsz, A természet csak kölcsönöket ád,
most kell mását megszerkesztenie;
s mert bőkezű, csak bőkezűt segít.
ha most nem újítod, friss dísze elhágy:
Mért élsz hát vissza, szép zsugori a
minket csalsz s anya-üdvöt ölsz vele.
bőséggel, melyet továbbadnod adtak?
Mert hol a szép, ki méhe parlagát
Kamattalan uzsorás, ekkora
elzárja férji szántásod előtt?
pénzt szórsz el, de a múlás rabja vagy csak?
S a balga férfi, aki önmagát
Mert magaddal kalmárkodva csupán,
imádva, sírba öli a jövőt?
megcsalod magad felől szép magad;
Anyád tükre vagy: édes tavaszát
s ha hív a természet a sír után,
láthatja benned; s te is így fogod
mily tűrhető számadásod marad?
nézni vénséged ablakain át,
Fel-nem-élt bájad veled száll a földbe;
bár ráncosan, mai arany korod.
használva: él és hagyatékod őre.
De ha múlásnak szánod életed,
halj magad, s képed együtt hal veled.
106
OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XIII – NN. 69/70 LUGLIO-AGOSTO/SETTEMBRE-OTTOBRE 2009