NN. 69/70 LUGLIO-AGOSTO/SETTEMBRE-OTTOBRE 2009

mint aki életműve teljes birtokában van már: újat adhat
még, de újat már nem tanulhat, mert ebben a
formában már mindent tud!
Van ezekben a drámákban annyi idézhető, csodaszép
monológ és dialóg, amelyek önállóan is megállnák a
helyüket bármilyen antológiában.
Hiszem azt, hogy magyar nyelvünkben ez a műfaj
eléggé elhanyagolt volt az idők folyamán, de ha egy
ilyen méretű és minőségű tehetség felbukkan,
kötelességünk minden lehetőséget megadni nemcsak
kifejlődéséhez, de megismertetéséhez is. Ez minden
magyar irodalom-szerető kötelessége.
Egyébként is hiszek a magyar verses drámák,
nevezetesen a "drámai jambus" sikeres ápolásában. Az
angol "blank verse" ötfelvonásos műveiben már a
harmadik felvonásában kegyetlenül fárasztó lehet. A
hangsúlyváltó verselés ütemét a színészek nem képesek
elkendőzni, mert a nyelv természetes hangsúlya az
angol beszéd alapelve. A magyar ötös és hatodfeles
drámai jambus csak nagyon ritkán esik össze a
hangsúllyal és így csak, mint valami földalatti csermely,
néha-néha bukkan a felszínre és így közelebb van a
prózához, mint angol bátyókája, következésképpen nem
is olyan fárasztó. A vers ihletett szigorítása ugyanakkor
még mindig biztosítja a nyelv választékosságát,
költőiségét. Ennélfogva a magyar drámai jambus
létjogosultsága inkább látszik biztosítottnak, mint
fárasztó angol változata, a "blank verse"!
Ezért hiszem, hogy a magyar "drámai jambus"-nak jobb
a jövője és ezért első számú művelője Pete László
Miklós különleges helyet foglalhat el irodalmunkban!
Kézcsókkal: Imre
Gyöngyös Imre
ÜNNEPRŐL
(Pete Laci írói helyéről és feladatáról)
Ha minden egész el tudott szakadni;
Azt ritmusban kell egyszer összerakni.
(Sarkad, 2009. április 15. 22:27)
Gyöngyös Imre
PETE LÁSZLÓNAK
* Szerkesztői megjegyzés:
PETE LÁSZLÓ MIKLÓS 47 éves
középiskolai tanár, író, dramaturg, a
Békés megyei Sarkadon lakik, Gyulán
tanít.
"Per tu"-mat, kérlek kortalan fogadd
s a viszonzása nekem tisztelet,
fiatalíthat engem s önmagad,
a korbírálat ezzel jobb lehet.
Az írók között találhatsz sokat,
kik prózás tolla könnyeden lebeg
s gyakran önhitt, zörgő verssé szakad:
csak gőgjüknek szül költő-érdemet.
Jó, választottak kevesen vagyunk,
ha nem is őriz még emlékezet,
mi maradandóbb művet adhatunk,
mint kiket csak a jó próza vezet:
legyen nekünk a jó ritmus tanunk,
a kor s a távolság felett fogjunk kezet!
Kedves Melinda!
Wellington. 2009. április 16.
Wellington, 2009. jún. 20.
OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XIII – NN. 69/70 LUGLIO-AGOSTO/SETTEMBRE-OTTOBRE 2009
119
Tegyünk meg mindent, amit megtehetnénk,
A "műfordítás" szóösszetétele más
mit elénk állít egy-egy feladat;
nyelvekben tudtommal nem lévén,
a történelem ítél teljesebbként,
mutatja, hogy kis nemzet vagyunk. A
ha egy közösség részévé avat.
mi nyelvünkben ezt a szót versek
Ünnep követ majd minden jó eredményt,
művészi átültetésére sajátítottuk ki. Természetesen a jó
mit így elér a közös akarat:
prózai szöveg fordítását is csak azok az írók oldhatják
magyar közösség őrzi meg neved
meg jól, akik a nyelvet jól ismerik. Azért nem írtam,
s az ünnepük lesz majd az Ünneped.
hogy "beszélik", mert az legtöbb esetben nem
2009. május 12. elengedhetetlenül szükséges. A Nyugatosok legtöbbje
féltucatnál is több nyelvből fordított, de egészen
Pete László*
biztosan nem beszélte mind. Elengedhetetlen volt
GYÖNGYÖS IMRÉHEZ
viszont a szabatos és helyes magyar nyelv használata.
Pallérozott tollú prózaírók kellettek erre a célra.
Olyan idős vagy, mint Apám lehetne,
Ha akadt volna időben donor,
Oly tisztes ősz volt Ő is, amilyen Te,
De most már a túlparton kóborol.
Tucatnál többször Ő lépett elém,
Találkozván Verseddel és Veled,
Hogy visszatért, és újra az enyém,
Ezt legelőször köszönöm Neked.
Jó érzés – a sors bármit is akar –
Tudni, hogy Wellingtonban van magyar,
Nekünk demokratúra ült nyakunkra,
Élj még soká – mert sok lesz majd a munka,
Versek átültetése még egy fokkal többet kíván! Első
sorban a szöveg tökéletes megértése szükséges. Ez
csaknem minden olyan fordító birtokában megvan, aki
a nyelvet alaposan ismeri. Véleményem szerint a
felületes nyelvismeret itt már nem elég! A sorok
sajátságos muzsikájának meghallásához szükséges az a
kis plusz, ami a szép beszédet árnyalataiban is
átérezteti.
Tulajdonképpen a feladat másik végéről kellett volna
elindítani az egész elemzést. Ha elolvasunk egy
műfordítást, az első szembetűnő dolog a vers formája.
Az olvasása közben az értelmét aláfestő szavak,
szófüzérek belső hallásunkban egy kisérő zenét