NN. 69/70 LUGLIO-AGOSTO/SETTEMBRE-OTTOBRE 2009

Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály,
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát,
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntről pusztítandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg;
és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
s az iskolába menvén, a járda peremén,
hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,
ím itt e kő, de föntről e kő se látható,
nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.
Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.
Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.
1944. január 17.
Radnóti Miklós síremléke és sírköve (Budapest, Fiumei úti
temető)
Forrás: Kulturális enciklopédia, Radnóti Miklós: Erőltetett
menet (válogatott versek)
_______Szerzői profil _______
Erdős Renée, Bodosi György, Szabó Csilla
ERDŐS RENÉE (1879-1956)
író, költő
Százharminc éve, 1879.
május 7-én született Erdős
Renée, aki erotikus költészetével
és szókimondó, a nők
vágyait nyíltan hangoztató
írásaival botránkoztatta meg
kortársait.
Ehrental Regina néven született egy ortodox zsidó család
hetedik gyermekeként a csallóközi Érseklélen. Tehetségére
egy bencés tanár figyelt fel, az idős pap franciára, németre és
irodalomra tanította. Tőle kapta meg az Újszövetséget is, ettől
kezdve a két vallás között ingadozott, míg végül, már
felnőttként megtagadta zsidóságát.
Tizenhat évesen beiratkozott a színiakadémiára, de
hamarosan az írás felé fordult. Első versei A hét című lap
hasábjain jelentek meg, első verseskötete Leányálmok címmel
1899-ben Eötvös Károly támogatásával látott napvilágot. Ezt
követően az Egyetértés című folyóirat munkatársa, majd Az
újság
Erdős Renée egykori
otthona Rákoshegyen
bécsi, római és firenzei
tudósítója lett.
A nők vágyainak
merészen hangot adó
költészete és regényei
híressé, sőt hírhedtté
tették, őt emlegették a
legerotikusabb magyar
írónőként. A kritika
fanyalgott, a közvélemény
felháborítónak és
szemérmetlennek
tartotta, a fiatal lányok viszont a párnájuk alá dugták és
titokban falták műveit. Az írónő költészete, szépsége hatással
volt Ady Endrére, és viszonyt folytatott Bródy Sándorral, Jászi
Oszkárral, Szabó Ervinnel. Állítólag Bródy 1905-ben elkövetett
öngyilkossági kísérletének hátterében három évig tartó
viharos kapcsolatuk, kölcsönös (de nem alaptalan)
féltékenykedésük állt. A családos – és csapodár – Bródyval
való szakítás után, amely Erdőst is megviselte,
idegösszeroppanást kapott, egy olaszországi kolostorba
vonult vissza, ahol 1909-ben katolikus hitre tért. Ezt
követően írásaira a misztikus, fülledt erotikus
atmoszféra volt jellemző. 1913-ban férjhez ment Fülep
Lajos művészettörténészhez, de házasságuk az írónő
szerint maga volt a pokol. Második gyermekükkel volt
várandós, amikor 1918 tavaszán férje elköltözött
otthonról. A szülés után trombózist és tüdőembóliát
kapott; három hónapig kórházban feküdt, csaknem egy
évig alig tudott járni.
Erdős Renée volt az első nő a magyar irodalomban,
aki meg tudott élni írásaiból, Karinthy is írt róla paródiát
Norrah címmel az Így írtok ti-ben. 1925-től ismét
Olaszországba utazott, 1926-ban férjhez ment a nála
jóval fiatalabb titkárához, a következő évben
Rákoshegyre költözött. A második világháború előtti
zsidóüldözés - katolikus hite ellenére - őt is utolérte.
Erdős Renée sírja az Új köztemetőben (29/1-1-81.)
1938-tól nem publikálhatott, 1944-ben bujkálnia
kellett, villáját elfoglalták, ráadásul férje is elhagyta.
Utolsó éveit magányosan, szerény körülmények között
töltötte, 1956. július 9-én hunyt el.
Művei: Leányálmok (versek, 1899), Versek (1902),
Aranyveder (versek, 1910), János tanítvány (színmű,
OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XIII – NN. 69/70 LUGLIO-AGOSTO/SETTEMBRE-OTTOBRE 2009
125