NN. 69/70 LUGLIO-AGOSTO/SETTEMBRE-OTTOBRE 2009
NN. 69/70 LUGLIO-AGOSTO/SETTEMBRE-OTTOBRE 2009
NN. 69/70 LUGLIO-AGOSTO/SETTEMBRE-OTTOBRE 2009
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
Az olasz sajtó* Rózsa Flores Eduardo halála<br />
alkalmából a kalandor, legkíméletlenebb terrorista<br />
Marcos-barátról, a titkok harcosáról számol<br />
be felvillantva élete fontosabb eseményeit.<br />
Amint sikerül időt szakítanom, lefordítom a<br />
cikket vagy összefoglalót írok a ma reggel<br />
megjelent teljes oldalnyi, lepedő nagyságú,<br />
főoldalon megjelent írásról.<br />
Terrorista bandának, zsoldosnak, szélsőjobboldali<br />
fasisztáknak nevezik a bolíviai politikusok azokat az<br />
állítólagos merénylőket, akiket kommandósok lőttek le<br />
Santa Cruz városban. A három halott közül kettő<br />
magyar, és egy magyar van az elfogottak közt is. A<br />
hatóságok szerint mások mellett az elnök életére törtek<br />
volna. (Forrás: MR./Ld. Segít az Interpol...)<br />
Az Interpol felajánlotta segítségét a bolíviai hatóságoknak<br />
az elnök elleni állítólagos összeesküvés kivizsgálásában.<br />
Bolívia azután fordult a nemzetközi nyomozó szervezethez,<br />
hogy csütörtökön egy rajtaütésben lelőttek három embert, és<br />
elfogtak két másikat. Az egyik lelőtt férfi vélhetően a<br />
Bolíviában született magyar származású Eduardo Rózsa-Flores<br />
volt, és több tudósítás megemlíti, hogy szeparatistaként a délszláv<br />
háborúban is harcolt. Egy másik áldozat romániai<br />
születésű magyar volt, bár még ezt sem erősítették meg. Az<br />
elfogottak közül az egyiknek magyar útlevele van. A bolíviai<br />
hatóságok azt állítják, a csoport több merényletre készült<br />
állami tisztségviselők ellen. Az ország ellenzéki vezetője<br />
azonban az igazság kiderítését kéri az Interpoltól, mert<br />
szerinte Evo Morales államfő csak az állami erőszak<br />
igazolására használja az akciót. (MR)<br />
Családja kérésére eltemették Santa Cruzban a Bolíviában<br />
lelőtt magyar származású Rózsa-Flores Eduardót. (MR)<br />
Balázs Péter magyar külügyminiszter kételyeinek adott<br />
hangot a Morales elleni «nemzetközi összeesküvésről» szóló<br />
bolíviai elmélet kapcsán. Közölte, hogy a magyar szervek még<br />
mindig nem kaptak elegendő információt a bolíviai<br />
hatóságoktól. Magyarország most már követeli a tájékoztatást<br />
- fűzte hozzá a külügyminiszter. Ugyanakkor az írek által<br />
szorgalmazott nemzetközi vizsgálattal kapcsolatban Balázs azt<br />
mondta: nem biztos, hogy ez szolgálja a legjobban az ügyet,<br />
jogalap a kétoldalú fellépéshez van.<br />
Kétségeinek adott hangot egy ír miniszter a Bolíviában lelőtt<br />
ír és magyar állampolgárok megöléséről kiadott hivatalos<br />
verzióval kapcsolatban. A bolíviai hatóságok szerint a csoport<br />
Evo Morales elnök meggyilkolására készült, az ír miniszter<br />
szerint azonban attól még nem terrorista valaki, ha<br />
katonai jellegű ruhát visel. Közben állítólag két korábbi<br />
támadást is beismert az az erdélyi magyar, illetve bolíviaihorvát<br />
férfi, akiket az államfő elleni merénylet előkészítésével<br />
gyanúsítanak Bolíviában. Az ország alelnöke polipszerű<br />
terroristahálózatokról beszél. (A teljes cikk az alábbi oldalon<br />
olvasható: http://www.origo.hu/nagyvilag/<strong>2009</strong>0419-bolivia-<br />
elozetes-letartoztatasba-helyeztek-toaso-elodot-es-mariofardig-astorga.html.<br />
* A olasz nyomtatott sajtóból a QN - Quotidiano.Net/Il Resto<br />
del Carlino... napilapban megjelent cikkről (ld.<br />
http://www.osservatorioletterario.net/assassinioeduardorozsaflores.pdf<br />
) van szó, ugyanis - eddigi ismereteim<br />
szerint - sem interneten, sem a nemzeti televíziókban, sem<br />
másutt nem tettek említést erről az eseményről.<br />
2008. március 1.-i blog-bejegyzése:<br />
Rózsa-Flores Eduardo: Búcsú-féle<br />
Játszunk, egymással.<br />
Vádolunk, és ujjal<br />
mutogatunk egymásra –<br />
persze, lehetőleg név nélkül,<br />
és az illető háta mögött…<br />
Arroganciával és önteltséggel<br />
vádolunk mindenkit,<br />
közben mi vagyunk – mi<br />
tagadás – a legarrogánsabbak<br />
és önteltebbek,<br />
talán az egész kontinensről.<br />
Mindenki más hülye, büdös,<br />
és csúnya… Mi? Ugyan… Mi<br />
vagyunk a legokosabbak,<br />
illatunk: mint a paradicsomi<br />
rét százszorszépeiké…és szépségünk?: az is, páratlan.<br />
Nem a sértődés szól ki belőlem, hanem a fáradtság.<br />
Nem a fullánk fáj, csak unom.<br />
Nem jelentkeztem nemzetmentőnek. Nem kell tőlem<br />
tartania egyetlen kis Napóleonnak sem. Nem irigylem a,<br />
jogosan vagy nem, szerzett kétes népszerűségüket. Drukkolok<br />
mindenkinek, kapja meg hőn-áhított dicsőség koszorúját,<br />
fénylő sebét, aranyló-bíborosan csillogó ostorcsapás okozta<br />
véres árkot a hátán…A magamékat, megszereztem, hordom<br />
őket – mi mást tehetnék – büszkén, de alázattal.<br />
Nem vágytam másra, idestova lassan (lassan, írom) húsz<br />
éve, hanem arra hogy a dolgok, Isten által elrendeltetett<br />
helyükre kerüljenek. Hogy választott és szeretett nemzetem<br />
újra szabad lehessen, és hogy elfoglalhassa méltó helyét a<br />
világ nációinak nagy családjában. Szűnjön meg elgyötört,<br />
mellőzött, lassan halálosan nevetségessé silányult jelene,<br />
hogy kezdődjön el végre dicsőséges múltjában gyökerező<br />
(lehetséges –és hiszek benne) pazar, fénypompás jövője.<br />
Megtettem mi tőlem tellett.<br />
Nem szokásom – nem vagyok született „magyar” –<br />
siránkozni, sem szoktam kiállni dombomra panaszkodni a<br />
négy égtáj felé…Én választottam utamat, fizetek tehát.<br />
Pár évvel ezelőtt, az egyik Budapesti egyetemen tartott<br />
előadásom után, ajándékokat kaptam: egy üveg jobb fajta<br />
pannon bort, és egy pólót. Utóbbira rá volt nyomtatva 32<br />
olyan jelző mellyel korábban engem illetett parlamenti<br />
pártvezértől, neves utcaseprőig. Azóta a lista csak<br />
terebélyesedett. Jelentősen. Néha napján előkerül a már<br />
molyette ruhadarab, gyönyörködöm benne, forgatom, majd<br />
nézem magam a tükörben, és mi tagadás, kétségek is<br />
gyötörnek. Hát tényleg ennyire kellemetlen fickó volnék?<br />
Mindegy. Feladom. Normális körülmények között is, százszor<br />
neki szoktam menni a falnak. Most, ha jól számolok, kétszáz<br />
fölötti a kísérletek száma. Tiszta folt a testem, arcom eltorzult<br />
az ütésektől. Fáj. Bevallom: fáj nagyon.<br />
Miután, egy pillanatra nem voltam, nem vagyok, és nem<br />
lehetek én –mert nem akarok- a fontos: félreállok. Nem<br />
szeretnék, nemhogy nagy kődarab, de kavics sem lenni<br />
senkinek az útján.<br />
OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove A<strong>NN</strong>O XIII – <strong>NN</strong>. <strong>69</strong>/<strong>70</strong> <strong>LUGLIO</strong>-<strong>AGOSTO</strong>/<strong>SETTEMBRE</strong>-<strong>OTTOBRE</strong> <strong>2009</strong><br />
151
Change language