Free_Law_Journal-Vol.. - Free World Publishing Inc.

FREE LAW JOURNAL - VOLUME 1, NUMBER 1 (18 JULY 2005)
AZ AFRIKAI ÁLLAMOK RÉSZESEDÉSE A SEGÉLYEKBŐL
Az afrikai kontinens 1986 és 1998 között összesen 30 milliárd Euro segélyt kapott, s ez az összes segély
43.5%-a. Ennek az összegnek több mint a három negyedét az úgyszintén 1957-ben létrehozott Európai
Fejlesztési Alap nyújtotta.
Az ACP országoknak utalt legtöbb segély (78%) a Szaharán túli Afrikába ment, és csak a maradék 22%-
ot kapták meg a Csendes-óceáni és Karib térségi államok.
A program segély eszközének két legfontosabb összetevője a Stabex és a Sysmin szinte teljes egészében
az afrikai országokba irányult. A befogadó országok között Elefántcsontpart, Kamerun és Etiópia szerepel
az első 3 helyen.
Az élelmezési segélyek rendkívül fontosak az afrikai országok számára. Magasan az első számú
kedvezményezett Etiópia volt (640 millió Euro), őt Szudán és Mozambik követte.
A humanitárius szolgálat csak a Ruanda-Burundi krízis után kapott igazán fontos szerepet az utóbbi
években.
A beruházási segélyeket, melyek az összes ACP-be irányuló segély 58%-át teszi ki, elsősorban a
szállítmányozás és kommunikáció szektorra fordították, és ezeket követte az ipar, a bányászat és a
szociális infrastruktúra.
Meg kell még említeni azt is, hogy a Dél Afrikai Köztársaság egészen 1997-ig nem volt tagja a Loméi
Konvenciónak, így segélyeket csak közvetlenül a költségvetésből kaphatott. Létrejött az Apartheid
Áldozatait Segítő Speciális Program, és ezt 1995-ben bővítette ki az Európai Program az Újjáépítésért és
Fejlesztésért. Ezen intézményeken keresztül Dél-Afrika összesen 950 millió Euro-t kapott, melyet
leginkább az oktatásügyre, a kormányzásra és a civil társadalomra fordított.
EURÓPA ÉS AFRIKA KÖZÖS POLITIKÁJA
Az Unió a harmadik világgal kialakított külpolitikáján belül az ACP országokkal való kapcsolatát
vizsgáljuk meg részletesebben.
Ha az Európa és Afrika közötti kapcsolat nem is teljesen a humanitárius segélynyújtáson alapul, a
különféle kedvezmények mögött mindenképpen felfedezhetjük nyomait.
A Közösség és a Szaharán túli Afrika közötti kapcsolatok 1957-re nyúlnak vissza, amikor a Római
Szerződés egyes tagállamok tengeren túli területének társult státuszt adott. A Szerződés IV. részében
található 131-136. cikkelyek foglalkoznak az EK-tagországok egykori gyarmataival kialakítható társulás
lehetőségével.
„A társulás célja ezen országok és területek gazdasági és szociális fejlődésének előmozdítása, valamint az,
hogy közöttük és a Közösség között szoros gazdasági kapcsolatok jöjjenek létre.”
SZÉKELY RITA - AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS FEKETE-AFRIKA
AZ AFRIKÁBA IRÁNYULÓ SEGÉLYEK TÖRTÉNETE EURÓPA ÉS AFRIKA KÖZÖS POLITIKÁJÁNAK KONTEXTUSÁBAN
170