Free_Law_Journal-Vol.. - Free World Publishing Inc.

FREE LAW JOURNAL - VOLUME 1, NUMBER 1 (18 JULY 2005)
kereskedelme bármi okból visszaesik, a program segítségével a Közösség ellensúlyozhatja a keletkezett
gazdasági kárt.
Az 1980-ban újabb tíz ország írta alá a második Loméi Konvenciót, melynek öt évét elsősorban a
STABEX pénzügyi válsága jellemezte, a Közösség ugyanis nem tudta hatékonyan finanszírozni a
program működését, az ötödik év végére azonban megtalálta a megoldást a problémára. Ez volt a
SYSMIN létrehozása, mely a STABEX-hez hasonló elvek alapján az ásványkincsek exportját volt hivatott
megkönnyíteni. A Közösség folyamatos bővítésének köszönhetően 1986-ra már Görögország,
Spanyolország és Portugália is a Közösségben tudhatta magát, a harmadik Loméi Konvenció aláírásakor
tehát már tizenkét európai ország kötött szerződést a hatvanhat ACP-állammal. Ezzel a fejlődő országok
fele már az aláírók közé tartozott, a lakosságra vetítve azonban ez mindössze tizenöt százalékot jelentett.
A harmadik Konvenció célja elsősorban a gazdasági, kulturális és szociális fejlődés előmozdítása volt.
Az 1990-ben kötött IV. Loméi Egyezmény már tíz évre szóló megállapodást tartalmazott. Ebben az
időszakban dőlt össze Közép- és Kelet-Európában a kommunizmus, ennek következményeként ezen
országok fejlődésének támogatása elsőbbségi kérdéssé vált, a loméi államok pedig háttérbe szorultak. A
megállapodásnak – mely immár hetven fejlődő országgal köttetett – négy fő iránya volt: politikai,
kereskedelmi, szektoriális és pénzügyi.
2000-ben a loméi konvenciók története lezárult, s a Cotonoui Partnerségi Megállapodás aláírásával új
fejezet vette kezdetét. Az Európai Unió hetvenhét ACP-országgal kötött ekkor megállapodást, melynek
időbeli hatályát 20 évben állapították meg, de 5 évente felülvizsgálják azt. A Cotonoui Partnerségi
Megállapodás két alappilléren, a fejlesztési segélyeken és a kereskedelmi együttműködésen nyugszik. Az
előbbi célja a fejlődést elősegítő programok létrehozása három kiemelt területen: gazdasági és szociális
fejlődés valamint területi integráció. A szegénység leküzdése mellett, új elemként egyre fontosabb
szerepet kap az emberi jogokért, a demokratikus elvekért és a jogállamiság megteremtéséért folyó
küzdelem is. Az együttműködési stratégia a konfliktus-megelőzést és a békefenntartást is magában
foglalja. A kereskedelemben szintén jelentős változásokat idézett elő a Megállapodás, többek között a
dokumentum rendelkezései alapján 2002. szeptemberétől megszűnt a STABEX és a SYSMIN, amelynek
a helyébe a Regionális Gazdasági Társulási Egyezmény (APER) lépett, valamint 2008 január 1-től eltörli
majd az egyoldalú preferenciális vámkedvezményeket is.
AZ ECHO
A kilencvenes évek elején olyan természeti és ember okozta kataszrófák követték egymást, hogy azt már
nem lehetett tovább figyelmen kívül hagyni. Banglades, Jugoszlávia, Kelet-Európa, Ruanda vagy akár
Albánia nem kerülhették el a figyelő európai szemek tekintetét. Azonban a legtöbb esetben, az Unió
jóformán tehetetlennek bizonyult az akkori intézményi struktúrájával. (Tulajdonképpen) külső és belső
indítékok hatására hozták létre 1992-ben a Humanitárius Segélyek Hivatalát, az ECHO-t (European
Community Humanitarian Aid Office). Ezt megelőzően Európának nem volt szervezetten humanitárius
tevékenységet folytató intézménye, inkább bőkezű bankárként volt jelen, mintsem társként. Az ECHO
megalapítása ezt a nézőpontot volt hivatott megváltoztatni. Gondosan kiépített adminisztrációnak
köszönhetően, azóta is évről évre bővül a tevékenységi köre.
Az EU Tanács EC 1257/96-os számú rendeletében leírtak szerint az ECHO-nak következők a
célkitűzései:
SZÉKELY RITA - AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS FEKETE-AFRIKA
AZ AFRIKÁBA IRÁNYULÓ SEGÉLYEK TÖRTÉNETE EURÓPA ÉS AFRIKA KÖZÖS POLITIKÁJÁNAK KONTEXTUSÁBAN
172