Free_Law_Journal-Vol.. - Free World Publishing Inc.

FREE LAW JOURNAL - VOLUME 1, NUMBER 1 (18 JULY 2005)
„Az e Szerződés preambulumában lefektetett elveknek megfelelően a társulással elsősorban ezen
országok és területek lakóinak érdekeit kell szolgálnia és elő kell mozdítani jólétüket, hogy az általuk
kívánt gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődési irányba segítse őket.” 5
Az aláíró 6 ország közül Franciaországnak és Belgiumnak ekkor még jelentős gyarmatbirodalma volt még
az Afrikai kontinensen és a tengeren túli térségekben. A társulás jogcímét eredetileg elsősorban a francia
gyarmatokkal kialakítandó szorosabb kapcsolatok érdekében hozták létre, de később, az EK bővülései
következtében az egykori brit, spanyol és portugál területek is bekerültek ebbe a viszonyrendszerbe. A
segélyelosztás végett a Szerződés létrehozta az Európai Beruházási Bank által finanszírozott Európai
Fejlesztési Alapot, valamint az EGK és a társult országok közötti szabad kereskedelmi teret.
YAOUNDÉTŐL COTONOUIG
Az 1960-as évek elején a gyarmatok nagy része elnyerte függetlenségét; újfajta intézkedésekre és
kapcsolatrendszerre volt szükség. Ennek eredményeként jött létre az első Yaoundei Egyezmény 1963-ban,
melynek aláírása egyben azt is jelentette, hogy nemzetközileg elismertté vált a résztvevő országok
szuverenitása. A Konvenció preferenciális kereskedelmi kapcsolatrendszert alakított ki a Hatok és a
tizennyolc – elsősorban frankofón – afrikai ország között. Utóbbiak Társult Afrikai Államok és
Madagaszkár (EAMA) néven is ismertek. Az első Yaoundei Egyezmény aláírása az iparosodott és a
fejlődő világ első intézményes együttműködésének kezdetét jelezte, és bár 1969-ben – a megállapodás
értelmében – hatályát vesztette, szellemiségét tovább vitte a második Yaoundei Egyezmény, melyet
elődjéhez hasonlóan öt évre írtak alá. Ez idő alatt került sor az Európai Közösség első bővítésére. Az
Egyesült Királyság európai tagsága és a Brit Nemzetközösséget érintő problémák szükségessé tették, hogy
a Közösség átszervezze nemzetközi kapcsolatait. Ennek eredményeként született meg a Loméi
Konvenció, mely az átszervezés ellenére a Yaoundei Egyezmény lényegi elemeit tartalmazta – majd adta
mindezt tovább a Cotonou-i Megállapodásnak.
A Yaoundei Egyezmény elsősorban a kereskedelmi kedvezményeket említi. Eszerint az EAMAországokból
vámmentesen jöhettek be azok a mezőgazdasági és ipari termékek, melyek az európai
termelők árucikkeivel nem voltak közvetlen versenyben. Ilyen volt többek között a kávé, a kakaó, a banán
vagy az ananász. A kedvezmények deklarálása fontos lépés volt ugyan, de az EK és a Yaoundei országok
közötti kereskedelem viszont csaknem jelentéktelen volt; a Közösség Közép- Amerikával például kétszer
ilyen élénk külkereskedelmi kapcsolatot tartott fenn. A Yaoundei országok Európával történő
összekapcsolása ráadásul a fejlődő világnak csupán elenyésző részét hozta a korábbinál kedvezőbb
helyzetbe, hiszen az egyezmény aláíróin kívül számos ország várt még hasonló segítségre. Az Európai
Közösség fent említett, 1973-as bővítése során a tagállamok száma hatról kilencre emelkedett. Míg
Dániának és Írországnak nem voltak gyarmati kötődései, a britek még mindig szoros kapcsolatot tartottak
fenn a Nemzetközösség fejlődő országaival; elsősorban a Karib-tengeri és a Csendes-óceáni államokkal.
Még 1973-ban megkezdődtek a tárgyalások az ACP-országokkal, majd 1975. februárjában –
kompromisszumos megoldásként – létrejött a Loméi Konvenció, mely immáron negyvenhat fejlődő
ország európai kapcsolatait igyekezett kiépíteni.
A Konvenció főbb irányvonalai voltak az EK és az ACP-országok közötti kereskedelem fellendítése,
mezőgazdasági és ipari fejlesztés, a legfejletlenebb államok részére különleges segélynyújtás, a területi
együttműködés támogatása, legfontosabb eleme pedig egy export-stabilizációs program, a STABEX volt.
Utóbbi stratégiájának lényege, hogy ha az ACP-országokból származó különleges árucikkek
SZÉKELY RITA - AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS FEKETE-AFRIKA
AZ AFRIKÁBA IRÁNYULÓ SEGÉLYEK TÖRTÉNETE EURÓPA ÉS AFRIKA KÖZÖS POLITIKÁJÁNAK KONTEXTUSÁBAN
171