művészettörténet i. kötet a kezdetektől a 19. századig - Polc.hu

2. A BABILONI ISTÁR-KAPU. ASSZÍR DOMBORMŰVEK 19
Különösek az i. e. III. évezred elején, az i. e. 28–27. században készült, feltűnően
nagy és kifejező szemű imádkozó szobrok, szoborpárok (pl. Inanna istennő
nippuri templomából, a tell-aszmari Abu-templomból, Bagdad, Irak Múzeum).
A testek szinte geometrikusak, a fejek, arcvonások elevenek, pontosak.
1922 és 1934 között Leonard Woolley angol régész, a mezopotámiai őstörténet
úttörőinek egyike végzett ásatásokat Urban. Az ott talált, Ur-Nammu, Ur királya
építette zikkuratot szokás rokonítani a Bibliában, Mózes első könyvében
szereplő „Bábel tornyával”. (Több királyt is ismerünk Urból Ur-nammu néven,
az első király zikkuratja, szimbolikus építménye az i. e. 22. század végéről származik.
Ebből az időből őriznek egy Ur-Nammu szobrot, fején agyaggal teli kosárral,
Bagdadban, az Irak Múzeumban.) Urban találták azt a 22 cm magas, kőberakásos,
egyedülálló frízt, mely az igen korai időszakban a falusi életet örökíti
meg (Bagdad, Irak Múzeum). A „nagy halottas gödörben” találták a két, fára
ágaskodó kecskét ábrázoló, 50 cm magas, aranylemezekkel és lazúrkővel borított
faszobrot, hasán ezüstlemezekkel, a gyapjút kagylóból készítették. A kecskét
eredetileg ezüstlánc rögzítette a fa ágaihoz (London, British Museum). Kiemelkedő
tehetségű, ismeretlen szobrász ennek az aprólékosan, igényesen
megmunkált, díszes, különleges műnek az alkotója. Ez a szép és több ezer évesen
is bízvást „modernnek”, „korszerűnek”, akár szürrealistának is nevezhető
munka persze azért is szembetűnő, mert az akkori kor emberének fontosak voltak
az állatok, így az állatábrázolásokban is több egyénítés volt megengedhető,
mint a szigorú emberábrázolásokban. Az embereket ábrázoló szobrok nem
portrék, nélkülözik egy adott személy jellemző vonásait, a mindenkori uralkodó
ideális megjelenítésének szánták, ünnepélyességet, fennköltséget sugároznak.
Az i. e. III. évezred elejéről származnak a hangszereket díszítő, festett, geometrikus
és lazúrral berakott bikafejek. Gazdagon díszítettek, ezek az ábrázolások
a sumerok magas színvonalú művészetének bizonyítékai. A bika a mezopotámiai
művészet kedvelt szimbóluma, az erő és a termékenység jelképe.
A jellegzetes sumer berakásos technikával készült az ismeretlen rendeltetésű
ún. Ur jelvénye, mely szintén Woolley ásatásai során került felszínre Urban. Az
I. uri dinasztia életéről nyújtanak eleven képet e hosszú lapok (funkciójuk bizonytalan:
a zászló vagy jelvény egy fadoboz formáját követi), mindegyiknek
kék a háttere. A másként Uri standardnak is nevezett kétoldalas frízt lazúrkőbe
ágyazott kagylóberakás díszíti. Szinte filmszerű a jelenetsor mindegyik oldalon.
Az ismétlés megerősítés. A frontális ábrázolás ellenére mozgalmas a cselekmény,
három-három sorban egymás fölé komponálva. Egyik oldalán csatajelenet
látható, a másik a győzedelmi ünnepet ábrázolja. Az előbbin a két-két vadszamár
vontatta, tömör kerekű harci szekerektől indul a jelenet. A középső szinten
a gyalogság megkötözött, levetkőztetett foglyokat terel a király elé, aki a
felső sávban szekere előtt állva fogadja hódolásukat. A másik, az ún. Béke-oldalon
az alsó sávban a győzelmi lakoma kellékeit cipelő szolgák vonulnak, felül
a trónszéken ülő király nem harci öltözetet, hanem ún. kaunakészt (harangra emlékeztető
öltözéket) visel, serleggel a kezében, a vendégekkel együtt az énekesnőket
és a hárfásokat hallgatja. A kompozíció egyértelműen bizonyítja, hogy a