művészettörténet i. kötet a kezdetektől a 19. századig - Polc.hu

5. A KOCSIHAJTÓ ÉS POSZEIDON (ZEUSZ). A GÖRÖG MÉRTÉK, LÉPTÉK… 47
vő, i. e. 440 k.; Démoszthenész szobra, i. e. 4. század). Sokan Müron Diszkoszvetőjét
(római márványmásolat, az eredeti i. e. 5. század) tartják a legjellegzetesebb,
legkiemelkedőbb szobornak. A mozgás, a megelőző és a következő mozdulat
érzékeltetése érdekében, merészen megcsavarja az atlétatestet. A diszkoszt a
következő pillanatban eldobó férfiakt felső része a hátravetett vállal és karral
szimmetrikus, a karok kontúrja a hátul lévő, lábfejére támaszkodó bal láb vonalában
folytatódik, és félkört alkot. A jobb láb függőleges, szilárdan támaszkodik
a talpra, és az egész mozgó testnek biztos támaszt nyújt. A kerek körvonalú fejre
formailag válasz a kerek diszkosz. A lendületben lévő test hiteles; biztos,
hogy Müron modell után dolgozott.
Mások Pheidiasz monumentális Pallasz Athénéjét és Zeuszát tartják a korszakot
jelképező műveknek. Az Athéntól délre 260 km-re fekvő Olümpiában, a Zeusznak
szentelt kultikus központban négyévente zajlottak az olimpiai játékok,
még a spártaiakkal vívott harcok közepette is. I. e. 457-ben épült meg a templom
Zeusz tiszteletére (64 × 27 m-es alapterületen 34 db, egyenként 10 × 53 m-es oszlop
tartotta a márványlapokból álló tetőt). Ebben helyezték el Pheidiasz remekművét,
a világcsodák harmadik helyén álló, 12 méter magas szobrot vasból, fából,
elefántcsontból és aranyból. Zeusz hatalmas, jóságos öregúrként, „atyaistenként”,
jószívű apaként ült a trónon, egyáltalán nem mennydörgő, haragvó,
büntető istenként, ahogy addig ábrázolták. (Időszámításunk 393. évéig zajlottak
itt a játékok, a meztelen férfiak sportküzdelmei, Zeusz volt a védnök, neki mutattak
be áldozatokat. I. Theodosius császár, a Római Birodalom első keresztény
uralkodója pogány kultuszként betiltotta az olimpiák rendezését.) A szobrot
valószínűleg i. sz. 394-ben, mások szerint 475-ben hurcolták Konstantinápolyba,
a Bizánci Birodalom központjába, ahol tűzvésznek esett áldozatul. Érződik
erős hatása a bizánci keresztény istenábrázolásokra, mintha Pheidasz olümpiai
Zeusz-szobra lenne a mintaadó.
Két szoborról külön is írunk – lehetne több tucatról, de ez a két szobor e könyv
mindkét szerzőjének nemcsak a görög művészetből, hanem az európai szobrászat
egészéből a legkedvesebbjei közé tartozik, mégpedig azért, mert mindkettő
tökéletes, hibátlan, lenyűgöző és kikezdhetetlen szépségű.
Az egyik az ünnepélyes, igen komoly bronz delphoi Kocsihajtó, a szépség, nemesség,
erő ötvözete. Az 1,8 méter magas férfi eredetileg egy négylovas kocsin
állt, melyet egy lovászfiú vezetett, erre kisebb töredékek utalnak. A szicíliai
Gela türannosza, Polüzalosz vagy öccse fogadalmi ajándékként készíttette az
i. e. 478-ban vagy 474-ben rendezett püthiai játékokon, Delphoiban (Delfiben)
elért győzelme emlékére, Apollón istennek ajánlva (ezt valószínűsíti a szobor
talpazatán olvasható felirat). A megmaradt töredék bal keze hiányzik, jobb kezében
tartja a lovak mozgását szabályozó zablát, bicepsze megfeszül. Ezüstberakásos
homlokszalag szorítja le göndör haját, duzzadt, húsos, erőt és fegyelmet
sugárzó ajka rézberakást kapott, tág, előrefigyelő szeme kő- és üvegberakással
készült. Szabályos, szimmetrikus arcát határozottan előreugró áll zárja.
Egyenes, erőteljes, kissé vastag nyakán kidagadnak az erek, szinte hallani,