művészettörténet i. kötet a kezdetektől a 19. századig - Polc.hu

5. A KOCSIHAJTÓ ÉS POSZEIDON (ZEUSZ). A GÖRÖG MÉRTÉK, LÉPTÉK… 49
lélőjükben. Amikor aztán az i. e. 4. század körül bezárták a jóshelyet („eljárt felette
az idő”), a rengeteg műkincs-szobor között a Kocsihajtó is a földbe került –
hosszú évszázadokra. (Vannak, akik szerint i. e. 373-ban az Apollón-templommal
együtt egy földrengés temette a földbe, így őrizve meg a pusztulástól.)
1896-ban francia kutatók találták meg három darabra szétesve, legnagyobb szerencsénkre.
(Jelenleg mindössze hét eredeti görög bronz nagyszobrot ismerünk,
a többi mind római másolat.)
„Szigorú stílusban” készültnek szokás nevezni az i. e. 480–450 közötti szobrokat,
melyek már nem az archaikus szobrokhoz hasonlítanak, de még nem viselik
a klasszikus görög szobrászat tipikus jellegzetességeit. Ez is ilyen. Általában
rosszul fotózzák. Aki „élőben” láthatta a Delphoi Múzeumban, és megcsodálhatta
az arc, a kéz, a lábak, a hajtincsek, az erek, a szempillák, a szemek
részletező mintázását, a ruha párhuzamos redőit, a szobor ritmusát, a részek és
az egész egymáshoz való viszonyát, a statikusságot és a dinamizmust, két dologra
következtethet. Egyrészt a Kocsihajtó alkotójának rendkívüli tehetségére,
öntudatosságára, művészi magabiztosságára, utolérhetetlen s épp ezért felülmúlhatatlan
szakmai, technikai ismereteire. Másrészt arra, hogy két korszak határán
jöhetnek létre az egyedi, különös, meghökkentő s elmélyülésre késztető
művek (mint erre a továbbiakban számos példát hozunk bizonyítékul).
A Poszeidón vagy Zeusz bronz istenszobor, amelyet másodikként bemutatunk,
a korai klasszikus görög szobrászat kiemelkedő alkotása, i. e. 460–450 körül
készült. Még magán viseli az ún. „szigorú stílus” jegyeit, ám ha körbejárjuk,
térhatásának szokatlan merészsége, részletgazdagsága már átlépi annak határait.
Hageladasz, a szobor állítólagos alkotója, közvetlen elődje a Periklész-korabeli
athéni és argoszi szobrászatnak. Vannak, akik boiótiainak, mások athéninak
vagy argoszinak vélik a művészt, valójában ismeretlen, akárcsak a delphoi
Kocsihajtó alkotója. Az euboiai Artemiszion-foknál elsüllyedt hajó roncsainál a
tengerben talált, 209 cm-es monumentális rézszobor vagy Poszeidónt, a tengeristent
ábrázolja, kezében szigonnyal, vagy Zeusz főistent a villámmal (Nemzeti
Régészeti Múzeum, Athén). Zeusz a görög mitológiában a mindenség, az
olümposzi istenek, az ég, a viharok és a villámok ura; Gaia, a föld és Kronosz, az
idő fia, Kréta szigetén született. A görög pantheon élén áll, de a világon két
bátyjával, Poszeidónnal, a vizek és a földrengés istenével, és Hádésszal, az alvilág
és a földről távozó elhunytak istenével osztozik.
Ha Pheidiasz olimpiai Zeusz szobrával hasonlítjuk össze a kifinomult bronzöntéssel
készült artemiszioni leletet, melyet a tenger őrzött meg hibátlanul,
nemcsak a lelőhely miatt véljük úgy, hogy a szabályos, gyönyörű férfitest Poszeidón
tengeristené. A háromágú szigonyt az egyszemű óriásoktól, a küklopszoktól
kapta (egy korinthoszi plaketten jól látható a jelképévé vált szigony,
i. e. 550–525, Párizs, Louvre). Ha ránézünk a térképre, érthető, hogy a tenger miért
fontos a görögök életében, Poszeidón egy hajós nép királyi istene, Poszeidón
lényege a tenger lényege.
A tökéletesnek, szimmetrikusnak tűnő férfitest anatómiailag „tökéletlen”,
aszimmetrikus: a bal kéz meghosszabbítása és a bal arc rövidülése miatt. Ezek