művészettörténet i. kötet a kezdetektől a 19. századig - Polc.hu

5. A KOCSIHAJTÓ ÉS POSZEIDON (ZEUSZ). A GÖRÖG MÉRTÉK, LÉPTÉK… 45
a népesség 700 ezerről 8-10 millióra növekedett, gyarmatokat alapítottak: Nápoly,
Marseille, Korzika, Isztambul görög település. Az emberi viszonyokra, a
görög életformára a homéroszi eposzokból (Iliász, Odüsszeia) következtethetünk.
A legkülönbözőbb formát öltő, emberi alakokat ábrázoló agyagszobrok az
i. e. I. évezred kezdetétől maradtak ránk. Némelyik szinte absztrakt, többségük
geometrikus díszítésű (pl. Női idol-szobrocska Boiotiából, i. e. 700 k., terrakotta,
Párizs, Louvre). A kb. 10 cm-es, mozgalmas, stilizált bronzszobrocskák akár a
kortárs szobrászat, kisplasztika rokonainak, előképeinek is tekinthetők. Már ebből
a korból maradtak fenn jelentős kerámiavázák geometrikus díszítésekkel
(pl. i. e. 750 k., 1,55 méter magas [!] agyagváza, melyet Athén temetőjében sírjelölésre
használtak, a díszítés középpontjában halotti jelenet látható, a halott ravatalon
fekszik, körülötte a gyászolók – Athén, Nemzeti Múzeum).
A városok központja az agora, a piactér. Hosszanti elrendezésű, kelet–nyugati
tájolású templomaik négyszög alakú termek, bejáratuk az egyik rövid oldalon,
előtte többnyire oszlopos előcsarnok. Az építészeti tér – akár a templomoké,
akár a lakóházaké – ugyanolyan egyszerű, átlátható, emberszabású, nem
misztikus és nem titokzatos, mint a görög mitológia világa. A belső teret két
vagy három oszlopsor tagolta, belül, a naoszban az istenség szobra állt. (Naosz
vagy cella: a templom főhajójának neve.) A nagyobb templomok cellája három
részből állt: előcsarnok (pronaosz), főhajó (naosz), hátsó csarnok (opiszthodomosz).
A templomépítészetben két stílus érvényesült: a dór (pl. Korinthosz: Apollón-templom;
Olümpia: Heraklion; Korfu: Artemisz-templom) és a ión (pl. Delphoi:
Apollón-templom; Paestum: Héra-templom; athéni Akropolisz). A későbbiekben
a két stílust vegyítve is alkalmazták (pl. Parthenon). A dór oszloprendet
főként az anyaországi és a nyugati görögök kedvelték, a ión oszlopokat a
kis-ázsiai görögök. Később megjelent a korinthoszi oszloprend. A görög monumentális
építészet i. e. 650 körül született meg.
A dór oszlop lábazat nélkül áll, az oszloptörzset élben találkozó kannelurák
(függőleges homorulat az oszlop fedélzetén) fedik, az oszlopok zömök arányúak.
A törzs és a fejlemez (abakusz) között elhelyezkedő körkörös párnatag (ekhinosz)
statikailag és esztétikailag egyaránt fontos (pl. Artemisz-temploma Korfun),
ilyen a klasszikus normákhoz közel álló (i. e. 540 k. épített) Apollón-templom
Korinthoszban; az athéniak kincsesháza Delphoiban; az Aphalia-templom
Aigina szigetén; az olümposzi Zeusz-templom; az athéni Thészeion-templom.
Az itáliai Paestumban ma is álló pompás, tökéletes formájú Poszeidón-templom
lábazat nélküli, vájatokkal barázdált, egyszerűségében lenyűgöző oszloprendjével
az értelem, az értelmes rend, a logikus tagolás megtestesítője. Athéna
Parthenón, a Szűz Athéna, Athén védőszentjének temploma még restaurált változatban
is lenyűgöző élmény, a tervező Pheidiasz kortársa, Szókratész Antigonéjában
elhangzó mondatának igazsága itt átélhető: „Az embernél nincs csodálatosabb”.
Ugyanaz a harmonikus világegyetem-felfogás tükröződik a templomokban,
mint a homéroszi eposzokban vagy a természetfilozófiában.
A ión oszlop karcsúbb, magasabb, lábazata erősen tagolt, fejezete alsó sávját
tojásléc díszíti, e fölött kétoldalt csigákban végződő (voluták) lap helyezkedik el.