művészettörténet i. kötet a kezdetektől a 19. századig - Polc.hu

34 3. A KARNAKI AMON-TEMPLOM SZOBRAI. AZ ÍRNOK. EHNATON ÉS NEFERTITI
köldökvonal, a bőr ráncai az átlátszó ruha alatt, a ruha ráncai a szobrász zsenialitásáról
tanúskodnak, s persze modelljük megragadó szépségéről.
Számunkra még a közismert berlini büsztnél (mellszobornál) is kedvesebb a
kairói Egyiptomi Múzeumban őrzött, rózsaszín kvarcitból készült, ugyancsak
befejezetlen, gyönyörű, átszellemült fej. A szép ívű, kemény embert sejtető szájon
vörös festék, a szemek körül és az egyenes, kíváncsi orr alatt határozott, fekete
kontúrvonalak. Ilyen egyszerre okos és szép, fürkészően értelmes és nőies,
határozott és érzékeny arcot keveset ismerünk a művészettörténet emberi portréinak
sorában. A mi képzeletbeli múzeumunkban, virtuális képgalériánkban
csak Donatello Bűnbánó Mária Magdolnája hasonlítható ehhez a kivételes személyiséghez
(s persze kivételes szobrászhoz). A szoborfej ugyancsak Thotmesz
Tell el-Amarna-i műhelyéből került elő az első világháborút megelőző években,
alig száz éve ismerjük csupán.
Fiút nem szült, a hat lány közül a négy kisebb az Aton tiszteletére épített új és
akkori viszonyok között igen modern fővárosban, Ahet-Atonban („Aton fényhegye”)
látta meg a napvilágot. Oxfordban, az Ashmolean Museumban látható
egy falfestmény részlete a Tell el-Amarna-i királyi rezidenciából, melyen a tradicionális
egyiptomi ábrázolásmódtól eltérően az igen tehetséges, névtelen festő
a lányokat nem kisméretű felnőttként ábrázolta: kerekded gyermeki vonásaik
vannak, és anyjukhoz, apjukhoz hasonlóan részletező módon és szuggesztívan
mutatta be őket. Az Ehnaton és Nefertiti ihlette festészet is rendkívül
merész, olykor szinte expresszív, az új teológia szolgálatában áll, valósághűségre
törekvő, különösen az „eretnek városban”. A természet, a növények, a madarak,
a papiruszbozótok – és így tovább – színpompásak, költészet és realitás árnyalt
ötvözetei, érzékenyek, elegánsak. Alkotóik igazi egyéniségek.
A régebbi karnaki Amon-templom közelében építtette fel Ehnaton a Gempaaton-komplexumot
(„a Napkorong megtaláltatott”), a főtemplom és a palota
mellett itt külön temploma (Hut-benben – „A benben-kő palotája”) épült Nofertitinek.
Itt domborműveken kizárólag őt ábrázolták, a fáraót nem. A feliratok
„Aton legszebbjének”, „Aton szépének szépeként” nevezik.
Az Atonnak szentelt főváros határkősztéléinek mindegyikén Ehnaton és
Nefertiti látható egy, két vagy három lányukkal együtt, fölöttük Aton, akinek
kezekben végződő sugarai az ankhot, az élet jelét nyújtják feléjük (pl. Ehnaton
és családja, Ehnaton és Nefertiti gyermekeikkel, i. e. 1345 k., oltárrelief, mészkő,
32,5 × 39, Berlin, Ägyptisches Museum und Papyrussammlung). A királyi családot
az addig megszokott formális, merev megjelenítés helyett könnyedebben,
természetesebben ábrázolták mindennapi tevékenységeik közepette. A falakat
és az oszlopokat élénk színekkel festik, növények, madarak, halak és egyéb állatok,
vidám természeti jelenetek díszítik. Naturalizmus, szimbolizmus, sőt: expresszivitás
–Ehnaton harmadik lányáról, Anheszenpaatonról az Amarna-kor lezárulta
után készített, torzítatlan fejformájú szobor is bizonyítja, hogy a nyújtott
koponyaformák, testi deformitások az új szemlélet következményei (a magánházakban,
magánkápolnákban talált Ehnaton- és Nefertiti-szobrok mentesek a
túlzásoktól, az erős naturalizmustól).