Ének - zene - nevelés - ELTE Tanító - Eötvös Loránd ...

ennek „születés előtt kilenc hónappal” már itt van az ideje, persze azután is,
sokáig, mert nem csak a papnak jó, ha holtig tanul.
És mi hogyan neveljünk? Milyen módszert válasszunk? Mit tanuljunk,
hogy jót, jól tanítsunk, vagyis melyik varázs erejében bízzunk?
• A komplexitásban?
• Az integrált oktatásban?
• A projekt-rendszerben?
• A tantárgyi koncentrációban?
Megannyi cifra név, tartalmuk a végletekig tágítható. Az egységes gondolkodás
igénye nem új keletű. Az ókori paidagogos természetesnek találta,
hogy figyelmét mindenre kiterjessze. A reneszánsz Leonardo da Vincit polihisztornak
mondta, mert a tudomány és a művészet természetes egységként
élt gondolkodásában, manualitásában. A repülés technikája, a tervezés épp
annyira izgatta, mint a festészet, a szobrászat, vagy a rímfaragás. Azóta
akadnak, akik tehetségesek, zsenik, s a verselés, a rajzolás, tervezés éppoly
természetes közegük, mint a muzsikálás, vagy épp a komponálás.
Kanyarodjunk vissza mindennapjainkhoz, a neveléshez. Tanulásunk
rendje jelentheti egyszerűen ismereteink bővítését, vagy jelentheti a történelmi
— művészeti korok, stílusok minden ágára-bogára kiterjedő vizsgálódásunkat,
a lineáris egymásmellettiséget. De jelentheti fogalmak sokrétű értelmezését
is. Ezek egymásba-játszása nemcsak formai, de tartalmi is. A
köztük lévő kapcsolatok magyarázatul szolgálhatnak.
Maradjunk ez utóbbinál, a közös fogalmaknál. Ez a válogatás szubjektív
lesz, éppen ezért arra épít, hogy a példákat, a fogalmakat bárki másra cserélhesse,
ha kedvet kap a folytatáshoz. Ezúttal példáimat a következő csomópontok
köré rendeztem:
1. egyenletes;
2. ritmus;
3. szimmetria;
4. aszimmetria;
5. tükrözés, tükröződés;
6. mobil, aleatória, variációk a mozgásra;
7. montázs, quodlibet;
8. változatok;
9. limerikek.
Mindmegannyi fogalom, jelenség él, létezik a zenében, költészetben,
festészetben, szobrászatban, építészetben, kerttervezésben — így-úgy-
113