Ének - zene - nevelés - ELTE Tanító - Eötvös Loránd ...

alkalmazott többes szám első személyt: „Nem szeretünk kottát tanulni, mert
nehéz, és mert nem tudjuk.”
A gyerekek indoklásaikat közvetlen hangon fogalmazták meg. Nehézségeikről
is őszintén írtak, s önmagukat vagy a módszert hibáztatták. A különböző
eljárások szeretetét, vagy nem kedveltségét a következőképpen indokolták.
1. A globális mód
72
Második osztályosok:
„Azért szeretem, mert játék van benne; szeretek játszani.”
„Így a legkönnyebben megtanulom a dalt.” „Olyan jó, hogy így megjegyzem
hamar, mert otthon is eljátszhatom.”
Harmadik osztályosok:
„Jó, mert a helyünkről is felállhatunk, dalolva szórakozhatunk.”
„Jó együtt játszani, mert az óra közben is játszhatunk.”
„Hamarabb megértem a játékkal, így tudom az egész értelmét.”
„Csak a játékra figyelek — mégis tudom a dalt is.”
„Ilyenkor nagyon jól érzem magam, mert a tanító néni is velünk játszik.”
Negyedik osztályosok:
„Játszunk és tanulunk, beleélem magam.”
„Ilyenkor egyszerre sokat bírunk tanulni.”
„Szeretem, mert mozgunk és kacagunk.”
„Érdekes dolgokat játszunk, és együtt vagyunk.”
„Az iskolában tanult játékot délután is eljátsszuk, mert ilyenkor már nem
vagyok szégyenlős.”
„Mindenki kedves és jókedvű, amikor játszunk.”
„A fiúk ilyenkor kedvesek, udvariasak, ezért is szeretek énekóra közben
játszani.”
„Szeretek dalolva játszani, mert én mindig játszanék.”
„Ilyenkor táncolni is tanulunk, és én szeretek táncolni.”
Miért nem kedvelik a gyerekek a kottaképről történő daltanítást?
Második osztályosok:
„Nem szeretem, mert zavar a sok vonal.”
„Nem ismerem fel a hangot.”