Ének - zene - nevelés - ELTE Tanító - Eötvös Loránd ...

ditáló fájó-lemondó hangzatfűzéseit, melyekben szimbolikus erejű a „késleltetés”,
akkor már némi fogalmat alkothatunk Kodály versmegzenésítő
művészetéről, amelyben a szöveg és zene magasabb egységbe olvadt kettősség.
Tulajdonképpen a szöveg zenéjét (ritmusát, tempóját, hanglejtését, erősségét,
színét) transzponálja abszolút értelemben vett zenévé (zenei ritmussá,
tempóvá, dallammá, dinamikává) harmóniákba ágyazva. Ez azon az egyszerű
törvényszerűségen alapszik, hogy a beszédhangnak és a zenei hangnak azonos
alaptulajdonságai (ideje, magassága, ereje, színe) vannak. Ez a „zenei
szintre fokozás” azonban nem egyszerű technikai munka. A versélmény élménnyé
hevül a zeneszerzőben is, a költeményben lappangó muzsikát egybeolvasztja
a vers nyomán benne támadó melódiával. A vers mondanivalója
így válik teljessé és igazzá zeneileg, a költő és a zeneszerző szempontjából
egyaránt. 5
A másik fő gondolat: „Meghalni se tudunk nyugodtan”. Ezzel indul és
zárul a mű második része. Ennek ritmusa a tartalomnak megfelelően nyugtalanul
mozgalmassá válik. E gondolat zenei kiemelését szolgálja a három
szólam (alt, tenor, basszus) egyidejű mozgása és a gondolat megismétlése.
Az ismétlésnél fokozódó nyugtalanságot éreztet, a p után mf induló női szólamokat
a férfi szólamok fél ütemmel később imitálják
A rímtelen második sor — „Amikor már megjön a Halál” — akusztikai
különállásával hívja fel magára a figyelmet a versben. A zene ezt a sort
hangerőben és belső nyugtalanságában az imitációk sűrítésével és szaporításával
(negyedütemenként külön indul a négy szólam), valamint a gyorsabb
mozgású tizenhatod ritmusokkal fokozza.
Ezt követi a vers legnagyobb intenzitással megszólaltatott sora: „Lelkünk
vörösen lángra lobban.” Ebben a sorban az előzővel szemben hosszabb ritmusértékű,
de forte és marcato megszólaltatott hangokat találunk és az imitációk
is ütemenként követik csak egymást. A tenor szólamban másodszor
megszólaló sor fölötti dallam magasba csapó, energikus — valóban lángszerűen
lobogó, vibráló —, lendületes. 6
A mű dinamikai csúcsa a magas szólamokban fortissimo hangzó elnyújtott
„lobban” szó alatt, a már hallott tragikus esetlenségű ritmusban visszatérő
első sor: „Meghalni se tudunk nyugodtan”. A basszus és az alt szólaltatja
meg az elején és végén bővített undecima párhuzamban (oktáv + tritonus).
5 Kecskés András kutatásai bizonyították, hogy a megszólaltatott vers hangzásvilága esztétikai többletjelentéssel
ruházza fel a szöveget. A jó megzenésítés és előadás ezt meghatványozza.
6 A láng lobogását érzékletesen festik a gyors menetek.
146