Ének - zene - nevelés - ELTE Tanító - Eötvös Loránd ...

Utóbbi kérdéssel kapcsolatosan pedig e dolgozattal szeretném meggyőzni
annak olvasóit.
Nincs ugyanis olyan művészeti ág, amely ennyire közel állna mindennapi
(változó és aktuális) létünkhöz, a „való világhoz”, mint a színházművészet.
Melynek célja és feladata szemet és szívet egyszerre gyönyörködtető összetettségében
(összművészet!) „most és eleitől fogva az volt és az marad, hogy
tükröt tartson mintegy a természetnek; hogy felmutassa az erénynek önábrázatát,
a gúnynak önnön képét, és maga az idő, a század testének tulajdon
alakját és lenyomatát. No már, ha ezt túlozza valaki, vagy innen marad, bár
az avatatlant megnevetteti, a hozzáértőt csak bosszanthatja; pedig ez egynek
ítélete többet nyom egy egész színháznyi másokénál… 1 ”
Nos, a meggyőzés érdekében az alábbiakban tapasztalataim alapján röviden
áttekintem, melyek azok a konkrétumok, amik a színészmesterség alapjait
képezik, s látni fogják, hogy mindezek ismerete egyszersmind egy hivatását
kellő felkészültséggel végző pedagógus számára is nélkülözhetetlen!
(Az egyes részterületek néhány köznyelvi vagy szakzsargon-jellegű szlogencímét
a néhai, s a szakmában mindmáig elismert, s általános megbecsülésnek
és közszeretetnek örvendő Montágh Imrétől kölcsönöztem.)
— „Hogy nézel ki?” —: Tudományosabban fogalmazva teststilizáció,
színházi nyelven a jelmez és a maszk kérdése, civil életünkre lefordítva: öltözet,
hajviselet és smink, vagyis külső megjelenési formák.
Mely tényezők befolyásolják kinézetünket? A színházi életben nyilvánvalóan
az a körülmény, hogy a bemutatandó mű milyen történelmi korban
játszódik, s hogy az egyes szereplők korukra és belső tulajdonságaikra is
jellemző módon jelenjenek meg. De döntő lehet a rendezői elképzelés is,
amely korhű vagy stilizált környezetbe egyaránt helyezheti a drámai anyagot.
Mindkét megoldásnak van létjogosultsága. A lényeg a stilisztikai egységesség,
azaz a jelmez, díszlet, világítás és játékmód (játékstílus) homogenitása.
Köznapi létünkben hasonló a helyzet. Csak itt magunk vagyunk önmagunk
rendezői. Vagyis a döntés és az azzal járó felelősség is átháríthatatlan.
Az elv azonban a színháziéhoz hasonló: saját korunkat, belső vonásainkat s a
történelmi kort (divat) és alkalmat egyaránt figyelembe kell vennünk. Kerülve
a szélsőségeket, s nem felejtve: az öltözködés, a kinézet jellemez! S ugye
nem mindegy, milyen benyomása lesz rólunk első ránézésre kollégáinknak,
növendékeinknek, szűkebb és tágabb környezetünknek?!
1 Shakespeare: Hamlet.
152