Hídszerepek - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

116 Varjú Katalin
– Tantó néni, én vagyok az oka ennek a bajnak. Tudod, dej (Anya)
reggel, hogy nehogy azt mondd má’ koszosan jöttem az iskolába, a
dad (Apa) borotválkozójából tett a rongyára, és azzal mosta le a nyakamat.
Nincsen nálunk melegvíz. Biztos arra mongya a másik, hogy
büdös. Most, most én csinátam neked a bajt. Még te leszel a bajos
(hibás)!
A korábban megszólaló fiú ezeket hallva, ki akart rohanni az osztályból:
– No majd én bekurelok ennek!
– Ne! – ordítottam rá, ami rám csak vészhelyzetben jellemzõ.
– Ne menj, majd én elintézem.
– Most kellett volna, és neked nincs is roma pasid!
Váratlanul ért az egész eseménysorozat. A kolléganõt védenem
kellett volna, de nem volt indokolt. A gyereket viszont meg kellett
volna dicsérnem, mert õszinte vallomást tett az osztályban – a valóban
intenzíven – terjengõ illat okáról. A gyerekek nagyon fogékonyan
és érzékenyen reagáltak az élõ példára, aminek pont az ellenkezõjét
tanítottam, és mást gondoltak a pasizás fogalmáról is.
A végeredmény az lett, hogy a kolléganõ óráján az egész osztályom
háttal ült a tábla felé, egy szavát sem respektálták, kártyáztak,
beszélgettek, és bosszantották õt. A kolléganõ egy szót sem mert
szólni. A gyerekek meg elmesélték nekem, milyen igazságszolgáltatást
tettek. A kolléganõ késõbb nem is vállalta a tanítást az osztályomban.
Ez is élõ példája annak, ha én más szemmel nézem õket, és respektálom
a másságukat, és elfogadó hozzáállást tanúsítok velük
szemben, mint amit a többiektõl megszoktak, én is más elbánásban
részesülök mind a gyerekek, mind a szüleik részérõl. Sokszorosan
kaptam vissza állítólagos „jóságomat”. Voltak persze negatív élményeim
is, de most inkább az eredményekrõl szeretnék szólni.
Következõ történetem egy szülõrõl szól:
Hazafelé tartva több üzletbe is bementem, ezért jócskán tele volt a
kezem a vásároltakkal. Még az utcai zöldségesnél is meg kellett állnom.
Beálltam a sorba, sem elõttem, sem utánam nem ismertem
senkit. Gondolataim a napi számvetéssel voltak elfoglalva, és mire
rám került a sor, majdnem elfelejtettem, mit is akarok venni. Amikor
fizetnem kellett, szégyen ide szégyen oda, hiányzott 5 koronám.