Hídszerepek - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

Kitelepülni, befogadni 17
Közben meggyújtják a tábortüzet. Pattognak a szikrák, mindenki
csupa izgalom. Kiosztják a jutalmakat, okleveleket és könyveket. Ezután
jön a zenés mûsor kanalakkal, pléhkannákkal. Kalányos János
elmagyarázza a pontozós meg az oldalazós táncok alapelemeit.
Nincs két egyforma mozdulat. Felesége, Julcsi már dagasztja a
punyit, miközben a kuptor építésérõl és a kenyérsütésrõl mesél nekünk,
mivel a gyerekek már fújják a technológiát. „A kemence jó fél
méter magas, agyagos sár és törek keverékébõl épül tartóágak köré.
Alapját cseréptörmelékkel képezzük ki. Több réteg sár kerül az oldalfalakra,
hogy jó erõs legyen. A tetején tartóágakat vezetünk keresztül,
és azokat is betapasztjuk. Sütés elõtt a parazsat kihúzzuk a
kemence szájáig, majd a forró belsõbe lapáttal toljuk be a sütnivalót.
Ha elkészül, azon melegében letörjük a kenyér végét, kivesszük a
közepét és zsírt, sót, paprikát teszünk bele, azután újra összeillesztjük
az egészet. Az ízek rögtön összeérnek.”
Szó szót követ. Felélénkül az öreg beás muzsikus, elkéri a könyvtáros
fotóalbumát, és a képeket nézegetve elõadja, hogy bár nem tudja,
hol laktak a szülei, arra pontosan emlékszik, hogy portékáikat
árulva merre vándoroltak egyik községbõl a másikba. Ha valahol jó
nyárfát találtak, mindjárt egyezkedni kezdtek az uradalmi intézõvel.
Megvették a fát felesben, és a termékeikkel fizettek. Kunyhóikat is
felhúzhatták. Használati tárgyaikat a közeli vásáron eladták, majd a
maradékkal házaltak. Cserekereskedelem volt ez a javából. Terményt,
élelmet, ruhát kaptak fizetségül.
A táborlakó gyerekek egymással versenyezve követik a fára akasztott
térképen a vándorlási útvonalat. Az öreg elégedetten igazítja
bajuszát. Igen, Ungvár, Kassa, Nógrád, Budatétény, Jászság,
Tápiómente, Kiskunság, végül 1939-ben Szedres. Itt a falu szélén letelepedhettek.
1945 után azonban kimaradtak a föld osztásból, s
csak a ’60-as években költözhettek be a faluba. Az emlékezet megõrzi
a múltat, most már az unokáinké lesz – érzékenyül el a sokat megélt
ember –, õk már tanulhatnak, olvasni is tudnak.
„Minden kultúra egyformán értékes, ezt kell megértenünk” –
összegzi a legfontosabbat a könyvtáros. „Fontos a kipróbált hagyományokra
építeni, egymás világába türelemmel és békességre igyekvéssel
kell tekintenünk. Év közben majd megkeressük a könyvekbõl
a titkokat. Ugye, gyerekek, jó lenne jövõre mindenféle más szárma-