Hídszerepek - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

24 Németh Judit
Vannak diákok, akik a témalistát egyszerûen csak a könyvtáros orra
elé teszik, és elvárják a teljes kiszolgálást, holott a könyvtárosok szíves
segítségével rég megtanulhatták volna a gépi elérés útját is. Várakoznak.
Úgy délután 2 óra körül, ahogy szoktak, megérkeznek a
Bogdán-ikrek. Vakítóan fehér ing, tiszteletteljes köszönés, gyors
helyzetfelismerés. Irány a gép, adatkeresés, aztán már csak a gépi
kölcsönzés adminisztrációjára kell várni. Elégedettek a találati eredménnyel.
Jókedvûek. Meg is kérdezik a sorban állókat, segíthetnek-e.
E pillanatban megmerevednek a listával állók. Azt azért nem
merik mondani, hogy „mi van, ti cigányok, ti akartok itt okoskodni”,
hanem lesajnáló grimasszal csak annyit mondanak, „hogy
kösz, nem”.
A Bogdán-fiúk szocializációja minden bizonnyal az ilyen esetek
elviselésére is irányult. Máskor is álltak már így, leforrázva, de
most már össze tudnak nézni, és egymásra mosolyognak a könyvtárossal.
A beszélgetõsarok
A Nagy Könyv-verseny évében számos ötlet született azért, hogy valóban
a találkozások háza lehessen a kisváros megyei könyvtára.
A múzeum kölcsön adott egy antik asztalkát szép karosszékekkel,
arra tettünk egy óriási, üres könyvet a következõ felhívással: „Kedves
olvasónk, üljön le a könyvíró sarokba, és alkosson! Elõ a fantáziát,
a szépérzéket, környezete tájszólását, a szép magyar szavakat, etnikai,
nemzetiségi nyelvét, és szõjön velünk egy kacskaringós történetet
nap mint nap, új szereplõkkel, meglepõ fordulatokkal, illusztrációkkal.
Írja is alá a mûvét, hogy amikor év végén kiadjuk a könyvet,
az Ön neve is szerepelhessen a szerzõk között.”
Kezdõdik a történet:
„Balla tanár úr, a 3. bé lapos kúszásból csodált 35 éves marcona
osztályfõnöke szokás szerint csapzottan érkezett. Mindenki tudta,
hogy vágtázása a Bartinától a gimnáziumig ma is sikeres volt,
mert hogy éppen hogy becsengettek, amikor kivágta az osztályajtót.
– Ébresztõ, lusta banda! Könyvtárismeret óra. Irány a megyei
könyvtár. Indulás! – Szamos, aki az utolsó padban épp nekiállt