Hídszerepek - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

A Collegium Martineum tíz éve 285
Hogy miért éppen a Nagy Lajost választottam Amikor iskolát
kellett választani, nekem szinte egyértelmû volt, hogy oda szeretnék
menni. Egyrészt azért, mert a legjobb iskolák közé tartozik, másrészt
mert egyházi iskola, ahol ciszterci szerzetesek vannak. Voltam elsõáldozó,
bérmálkozó, minden vasárnap rendszeresen jártam templomba.
Jól éreztem magam a templomban, ott magam voltam, el
tudtam vonulni. Tudtam, hogy a hittant itt, ebben az iskolában tantárgyként
tanítják, tehát osztályozzák, dolgozat íratnak, komolyan
veszik. Nekem ez nagyon tetszett, és mindenképpen szerettem volna
ki is próbálni, benne élni ebben az egészben.
Most a bölcsészkaron tanulok itt Pécsen, magyar-történelem szakra
járok. Mindenképpen szeretném, ha sikerülne az egyetem. Elég
nehéz ez a két szak, nagyon sok a vizsgaanyag, rengeteg a szigorlat.
Ha sikerül – amit nagyon remélek –, akkor mindenképpen tanítani
szeretnék, régóta ez a vágyam. Elõször biztos, hogy általános iskolába
mennék, hogy gyakorlatot szerezzek, de aztán akár középiskolában,
nagyobbakkal is kipróbálnám magam.
(Az édesapa: – Ott úgysem fogadnának neki szót! Lenéznék ottan. Azt
mondanák neki, hogy egy cigánytól én mit tanuljak)
Nem biztos, hogy ez így van. Abszolút nem biztos.
(– Ezt mondanák. Vagy megvernék ottan bent, az órán.)
Á dehogy!
Jelentkeztem a jogra jogász és jogi asszisztensi szakra, illetve ide, a
bölcsészkarra. A jogi asszisztensre maximális ponttal fölvettek. De
arról azt kell tudni, hogy bár felsõfokú képzést ad, diplomát azonban
nem. A jogról sajnos öt pont híján lemaradtam. Végül jelentkeztem
a hittudományira is, hogy ha abszolút nem sikerül semmi, valami
mégis legyen belõlem. Tanár mindenképpen. Oda is fölvettek.
Tehát három helyre sikerült, egyedül a jogra nem. És a három közül
a bölcsészkart választottam.
Az egyetemen egyre több roma fiatallal találkozom. Én úgy gondolom,
hogy ez mindenképpen bizonyít valamit. Tehát biztos, hogy tudnak
és okosak, nem csak a magyarok képesek arra, hogy elvégezzék a
középiskolát, és diplomát szerezzenek. De fontosnak tartom, hogy legyen,
aki tényleg támogatja õket, aki segít nekik, mint például nekem
a kollégium. Persze legyen meg az elszántság is az emberben, hogy én
ezt szeretném, meg akarom mutatni, képes vagyok erre, nem csak õ.