Hídszerepek - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

66 Hegedûs Péterné
A szakköri munkatervünk évrõl évre módosult, mindig kiegészült
az aktualitásokkal. Az elsõ foglakozáson meg szoktam kérdezni,
hogy szoktak-e olvasni A válaszokból már látom a gyerekek hajlamait:
pl. vannak rendszeres olvasók, õket nem érdekli, hogyan kerültek
a könyvek a könyvtárba. Vannak a hiperaktív gyerekek, akik
viszont egyszerûen képtelenek hosszú ideig egy helyben ülni. Õk általában
igen szolgálatkészek, szívesen segítenek mindenféle munkában,
és nem riadnak vissza a fizikai munkától sem (pl. a polcok takarítása,
a könyvek portalanítása, az idõszaki kiadványok rendezése
stb.). Ha kedvükre való könyvet találnak, abbahagyják a munkát, beleolvasnak,
böngészgetnek. Nem szólok ilyenkor rájuk, mert ez már
az elsõ lépés az olvasáshoz.
Ezek a gyerekek többnyire olyan családi háttérrel rendelkeznek,
ami miatt szívesen vannak a könyvtárban. Az egyik kislány például
rendszertelenül evett, a szülei nem fizették ki érte a minimális tanulószobadíjat
sem. Mivel nem tudtam tétlenül nézni, a konyhás nénikkel
összejátszva, „beloptuk” õt az ebédlõbe. Egy másik kisfiúval is
alkalomadtán megosztottam az ebédemet, holott ismerem a szüleit,
akik nem törõdnek vele. Ez a gyerek alsó tagozatban teljesen kezelhetetlen
volt. Ötödikes korában összefogtunk az osztályfõnökével, a
gyerek bízott bennünk, nekünk megnyílt. Amikor hetedikes lett,
már nem törõdött vele az osztályfõnöke annyit, én pedig hiába kértem,
hogy jöjjön, tanuljunk együtt a könyvtárban, nem jött, s most
osztályt kell ismételnie.
Két félárva gyerekünk is van a szakkörben. A kislány édesanyjának
betegségét, halálát követni tudtuk, az osztályfõnökével küldtem egy
sírcsokrot is a szakkör nevében a temetésre. A reagálásához nem kell
magyarázat. A kisfiú édesapja hirtelen hunyt el, mire megtudtuk,
már el is temették. Több hét múlva jött a gyermek ismét iskolába,
akkor nyilvánítottunk részvétet. A barátja nevelõszülõknél él, õ háziasabb.
Mindig keres valami tennivalót. Fiú létére gyönyörûen ír. Sajnos
a nevelõszülõkkel nem felhõtlen a kapcsolata. Éppen a múltkor
volt egy kis eszmecserém a „mamával”. Kiderült, hogy a gyerek otthon
alattomos, sunyi, nem segít, csak máshol. Vannak apró „füllentései”,
amelybõl adódnak bonyodalmak, kellemetlenségek. Az egyik
ilyen esetet az osztályfõnökétõl tudtam meg. Elmesélte az órán, milyen
születésnapi partit szervezhetett otthon, megemlítve néhány