HÃdszerepek - MEK - Országos Széchényi Könyvtár
HÃdszerepek - MEK - Országos Széchényi Könyvtár
HÃdszerepek - MEK - Országos Széchényi Könyvtár
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
Szélárnyékban 179<br />
rom, akinek az óráit mindig szívesebben végigültem még akkor is,<br />
ha nem jeleskedtem egyik-másik tantárgyából. Õ volt az, aki síkraszállt<br />
értem, míg mások lebeszélni, meggátolni próbáltak továbbtanulási<br />
szándékomban, vagy elvenni a kedvemet etnikai hovatartozásom<br />
miatt. 1961-ben kezdtem el középiskolai tanulmányaimat egyik<br />
unokatestvéremmel, aki idõvel Budapestre került, s ott folytatta tanulmányait.<br />
A kapcsolatot ma is tartom vele, s tájékozódunk egymás<br />
sorsa felõl. Rajta kívül még többen jártunk lányok Tiszaörsrõl bejáróként,<br />
sok idõt eltöltve az utazással. De ez mit sem számított, akkor<br />
minden napnak meg volt az élménye, a maga sajátossága. Minden<br />
nap új ismeretekkel lettem gazdagabb. Büszkén viseltem az akkor<br />
még kötelezõ jelleggel viselt diáksapkámat, mely mindenki számára<br />
világossá tette, én is egy közösséghez tartozom, akkor még kevesen<br />
mondhatták el magukról ugyanezt. Több hónapi bejárás után már<br />
rájöttem, nagyon kevesen jutnak „közülünk” felsõbb iskolába, éppen<br />
ezért nagyon megbecsültem magam. Minden nap megpróbáltam<br />
megfelelni, de sajnos a lehetõségeim nagyon korlátozottak voltak.<br />
Rájöttem, nagyon sok cigánycsalád gyermeke úgy nõ föl a<br />
világban, hogy azt sem tudja, milyen egy ilyen közösségben élni. Fogalmam<br />
sem volt arról, milyen rendezett anyagi körülmények között<br />
élni a mindennapokat, szépen, tisztán, idõben felkelni, idõre kimenni<br />
az autóbuszhoz, melyek nekem évekig nagyon sok gondot és<br />
nehézséget okoztak. Eltitkoltam a társaim elõl, nem akartam tudatni<br />
senkivel, milyen nehéz körülmények között élek, s milyen gondokkal<br />
küszködünk szüleimmel és testvéreimmel együtt. Akkor még<br />
sem villany, sem víz, sem kövesút nem könnyített életünkön. Villanyvilágításunk<br />
csak a negyedik évben lett, a vizet még jóval késõbb<br />
is a tsz-udvarról hordtuk kannával, vödörrel. Ma is sokszor elém<br />
kerül egy régi kép, melyen anyu fateknõ fölé hajolva mossa, mossa<br />
viseltes ruhadarabjainkat, melyeket minden nap mosni kellett, én<br />
csak hétvégén segíthettem a család ellátásával kapcsolatos munkákban.<br />
[…]<br />
A hétvégek általában a ház körüli munkával, segítéssel, tanulással<br />
teltek el, de azt gondoltam magamban, az életembõl kevés idõ telt<br />
még el, ez pedig megakadályoz abban, hogy megadjam magam az<br />
önsajnálatnak.
Change language