Hídszerepek - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

Indulj el egy úton! 163
de a mi szakmánkban, a világzenében ilyen versenyek nincsenek.
Meg hogy sok barátomat már a húszas évei közepén eléri az öröklakás
esélye, miközben én még harmincon felül is az albérleteket
váltogatom.
Mindez mégsem számít, hiszen a hátrányokból erõ is kovácsolható.
(Tovább is megyek: ezek a hátrányok talán egy felsõbb rendszer
személyre szabott próbatételei, sors, Isten és hasonlók…) Nem a tények
számítanak, hanem az, hogy hogyan fogjuk fel õket. Mindenkinek
számtalan egyéni példája van. És ezért a megoldásoknak is
egyedieknek kell lenniük! Testre szabottnak. Harmóniába kell kerülni
önmagunkkal, hiszen az, hogy mivé válunk, belül dõl el. A jövõkép
egy belsõ gondolati struktúra.
Miután mindezt bepötyögtem a gépbe, kiutaztam Monorra, hogy
Daróczi Ágival közösen a cigánytelep gyerekeinek meséljek, énekeljek.
Nesze neked, jövõkép.
Kiautózunk a telepre Gergely Dezsõ bácsival, egy idõs kiugrott pappal,
aki a helyi gyermekpszichológussal és néhány szociális munkással
együtt nagyon sokat tesz az ottaniakért.
Megérkezünk, a kisgyerekek körénk sereglenek, koszoska-maszatoska,
de csillogó szempárt villantó barna arcocskák, aki hat éven
fölül van, már a csípõjén cipeli az egy-két éves kistestvért vagy egyéb
pereputtyot. „A te gyerekeid”– kérdem az egyik asszonytól, mutatva
egy ilyen párosra. „Nem, ez a szomszéd kislány, tízéves, de már
fõz, mos, takarít, segít a nyolc kistestvért ellátni…” – válaszolja.
Megnézzük a telep pár éve épült közös vizesblokkját meg a fémpalából
épített kis mûvelõdési házat. A helyi kisebbségi képviselõ, Gyula
bácsi nagy dörgõ hanggal inti csendre a zsivajgó sereget. „Megmondom
õszintén, én nem nagyon hiszem, hogy a gyerekek tudnak
majd figyelni” – súgja nekem aztán oldalra.
Elkezdõdik az elõadás, Ágival szokás szerint improvizálunk. Õ
történetet mesél, én énekelek. Elõször – zsivaj ellen – csend-lufit fújunk,
megül a csend a teremben. A gyerekek meghatódva hallgatják
a dalt: Szerelem szerelem, átkozott gyötrelem…
Ági hangja belehasít: „Amikor a Jóisten megteremtette a Földet, a
hetedik napon elégedetten nézett körül. De mivel nem akadt senki,
akivel szót válthatott volna, beállt a vályogvetõ gödörbe, az agyaghoz
sót, vizet, pelyvát tett. Hozzáfogott, hogy embert formáljon be-