Hídszerepek - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

190 Bátori Ágnes
biek esetében bizakodást, de a saját erõfeszítések teljes hiányát,
utóbbiak esetében rengeteg tanácstalanságot tapasztaltam, hogy
mi lenne hatékony, mit lehetne, mit volna érdemes tenni, és láttam
fásultságot, feladást is. Ez utóbbi magatartás elborzaszt. A faluban
és ma Magyarországon a cigánysággal kapcsolatban olyan
sok a tennivaló, hogy aki feladja, aki belefásult, az sok kárt okozhat,
és mindenkinek jobb lenne, ha máshol keresné a szakmai boldogulását.
A tanácstalanság ezzel szemben arra ösztönöz, hogy a helyzetet és
az összefüggéseket megismerve elemezzük a problémákat, megoldásokat
dolgozzunk ki, és közösen, mindannyian tegyünk a változásokért.
Akkor is, ha a változások egyelõre csak lassan, döcögõsen
mennek végbe. A társadalmi változások nem három az egyben-szerû
instant dolgok, ha súlyos egy probléma, irreális 2–3 vagy akár öt év
alatt radikális eredményeket várni. Az viszont fontos, hogy folyamatosan
legyenek koncepciózus elõrelépések, valamint hogy a változások
tartósságának garanciáit a munka során alapozzuk meg. Mindezekkel
együtt azt kell mondanom, hogy kicsit sem vagyok optimista
a falu jövõjével kapcsolatban.
FALUTÖRTÉNET
A falut az Árpád-korban alapították, a honfoglalás után már lakták;
nevét elõször egy 1077-bõl fennmaradt oklevél említette. Plébániája
elõször az 1332–37. évi pápai tizedjegyzékben szerepelt. A településen
2006-ban ásatások kezdõdtek, melyek során bronzkori sírok feltárását
kezdték meg.
A 18. század elsõ felétõl a Hellebronth, Almásy, Koháry, Hodossy
és Haller, valamint a gróf Károlyi családok birtokolták a falut. Ehhez
hozzátartozik, hogy korábban a falu területén egy nagy birtok (1000
kat. holdnál nagyobb), 3 középbirtok (100–1000 kat. hold közötti területûek),
valamint 186 kisbirtok volt.
A lakosság fõként mezõgazdasági munkából élt, bár a térség az ország
legaszályosabb részei közé tartozik. Emellett a 20. század elsõ
felében virágzott a háziipar, a kereskedelem és számos iparos dolgozott
a településen.