1962. xvi. évfolyam 4. szám - EPA

Grünwald Fülöp és Scheiber Sándor (szerk.):
Magyar-zsidó Oklevéltár VI. kötet. Sopron 1600–1740.
Győjtötte Házi Jenı. Budapest, 1961. 679 lap + 8 hasonmás.
Nemrégiben ezen a helyen (SSz, 1961. 90–3) ismertettem a több mint 20 esztendı után folytatódó
Magyar-zsidó Oklevéltár V. kötetének 1959-ben és 1960-ban megjelent két részét, s máris megjelent ennek
megígért folytatása, a Házi Jenı győjtésébıl származó hatodik kötet. Ez a kötet két szempontból is jelentıs
nyeresége történettudományunknak. A magyarországi zsidóság történetének 140 esztendejére, keresztények
és zsidók gazdasági és társadalmi viszonyára olyan város gazdag levéltári anyaga tárul itt fel, amely
1526-tól az 1840. évi XXIX. törvénycikk életbelépéséig falai között és jobbágyközségeiben nem engedte
meg a zsidók állandó letelepedését. Sopron várostörténeti kutatása szempontjából pedig ez az elsı, modern
igényeket kielégítı, újkori forrásokat tartalmazó kiadvány, hiszen a város újkori történetéhez eddig egyes
krónikákon és alkalmi forrásközléseken kívül csak a múlt században jelentek meg terjedelmesebb
publikációk, mint például a „Városi Monographiai Bizottság” által 1890-ben és 1894-ben kiadott
kétkötetes „Sopron sz. kir. város monographiája”, vagy Kolosvári–Óvári „A magyar törvényhatóságok
jogszabályainak győjteménye” (Bp., 1885–1904) címő mőve. A kötet országos történeti és helytörténeti
jelentıségére a szerkesztınek és Házi Jenınek külön-külön írt bevezetése hívja fel a figyelmet, de ki-ki
gyorsan meggyızıdhet róla, ha a gazdag név-, hely- és tárgymutatót nézi végig.
Házi Jenı az elsı, aki Sopron város levéltárának gazdag újkori anyagát rendszeresen áttekintette s e
kötetben a zsidókra vonatkozó részeket közli. E szempontból hiánytalanul feldolgozta a
tanácsjegyzıkönyveket, a bírói jegyzıkönyveket, a fennmaradt közgyőlési jegyzıkönyveket, városi
számadáskönveket, a fogalmazványkönyveket (Conceptbücher), az Acta dicaterialia címő sorozatot, amely
a városi bíróság mőködésérıl tájékoztat, a levéltár mérhetetlen irattengerébıl azonban csak annyit,
amennyit az 1780-ban készült elenchus felölel. A további kutatások során innen bizonyára adódnak újabb
adatok. A zsidókkal kapcsolatos anyag közzététele fogalmat nyújhat arról, milyen sokrétő anyaggal
dolgozhat a város újkori történetének kutatója. A zsidóság története szempontjából tanulságosak annak a
harcnak a részletei, amelyet a megyei földesurak védelme alatt álló zsidók társadalmi állásuk
elismertetéséért, állandó soproni letelepedésükért folytatnak. A kötet ugyan csak 1740-ig jut el, de így is
érthetıvé válnak azok a társadalmi változások, amelyek az 1840. évi XXIX. t. c.-hez vezettek el. A kötet
által felölelt korszakban tőnnek fel egy másik társadalmi kérdésnek, a cigányok sorsának adatai is
(ZsidóOkl. V/1, 456; VI. 133). Várostörténeti szempontból természetesen elıtérbe kerülnek a város
polgárainak és lakóinak gazdasági és jogi ügyletei a zsidókkal. Feltőnı, hogy ezekben elsısorban
kézmővesek szerepelnek.
A most alakuló (elsı adat egyelıre 1611-bıl) és a XIX. elsı feléig élı Jugendsfriedhof dőlınév a középkori
zsidótemetı pusztulását idézi, egyúttal erısíti azt a feltevésünket, hogy a temetı sírkövei közül nemegy még
lappang, beépítve a Gazda utca („Wieden”), a Halász utca, esetleg a Hegy utca régi házaiba (vö. SSz.
1962. 91.) Ugyanakkor 380aránylag sok zsidó vonatkozású könyv van soproniak birtokában, ami
protestáns teológiai mőveltségükkel kapcsolatos.
Házi Jenı a tıle megszokott pontossággal és alapossággal végezte munkáját. A kötethez név-, hely- és
tárgymutató csatlakozik. Úgy véljük, helyesebb lett volna e három mutatót egyesíteni. Ezzel elkerülhetık
lettek volna bizonyos egyenetlenségek, s a mutató használata is egyszerőbb volna. Így például a „rablók” a
névmutatóban szerepelnek, a városi téglaégetı („Ziegelstadel”, ziegeloffen) a helymutatóban, holott
101